2009. szeptember 7., hétfő

Színes, de nem szagos: virtuális tájfutás

Tízéves korom körül rengetegféle számítógépes játékkal játszottam. De tájfutójáték nem volt köztük. Arról álmodoztam, milyen jó lenne, ha lenne egy ilyen; egy olyan szimulátor, ahol "valódi" terepen, "valódi" térképpel versenyezhetek. Aztán lett, nem is egy, de első ránézésre egyik se tűnt olyannak, amit elképzeltem. Aztán lett olyan is, ami olyannak tűnt: a Catching Features. Örültem neki, játszottam vele, aztán meguntam. Itt a vége, fuss el vége.


Gyönyörű látszat

Azért ne intézzük el ennyivel. Amikor pár éve felfedeztem a játékot, azt hittem, nagy durranás lesz, mindenki ezt fogja emlegetni, erre fog rágyógyulni, ezzel fog edzeni, a virtuális pályákon fog versenyezni. Ehhez képest magyar tájfutókörökben alig-alig lehetett, most meg egyáltalán nem lehet hallani róla. Egyedül a hódmezővásárhelyiek csináltak valami olyasmit, amiről azt képzeltem, hogy mindenki fog: ha jól emlékszem, vegyes CF (Catching Features, a számítógépes játék, amiről beszélünk)- és teremtájfutó versenyt rendeztek, egyet vagy többet. De ezen kívül semmi.
Az érdekes az, hogy mostanában már mások se emlegetik. Pár éve még mondogatták, hogy Gueorgiou ennyi meg annyi órát játszik naponta, hogy Merz ezzel készült föl valamelyik svájci középtávú bajnokságra stb. Most a néma csend.
Pedig a játék honlapja tanúsága szerint él és virágzik, amerikai fejlesztője fejleszti, használói használják, és továbbra is éppoly remek lehetőségeket rejt, mint amiket ez a 2006-os World of O-cikk felsorol, ami legfőképp arról szól, hogy pár ausztrál junior, a 2007-es hazai junior vébéjükre készülvén, a régi térképeket megrajzolták OCAD-ben, és a játékhoz járó OCAD konverterrel játékbéli pályává alakították, hogy azon eddzenek virtuálisan. Ezt nyugodtan meg lehetett (volna) tenni idén a régi Bükk-térképekkel is. Rengeteg munka, de elvi akadálya nincs. A kérdés csak az, hogy megéri-e, jelent-e annyi előnyt.
Nem tudom. Lehet, hogy mások is megunták, mint én. Jobb belevetni magunkat az erdőbe, mint a gép előtt görnyedni. Jobb a valódi útvonalakat elemezgetni, mint a virtuálisakat. Jobb a mocsár szaga, mint a gépteremé. A tájfutóorrnak legalábbis.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése