Reformál a svéd szövetség, 2011-től új versenyszabályzat lép érvénybe. Ennek egyik tervezett pontja az együttfutást van hivatva büntetni -- tömeg- és vadászrajtos versenyekre ez a pont nem vonatkozik. Az együttfutást egészen konkrétan meghatározza a tervezet: "együttfutásnak tekintendő az, ha két vagy több versenyző három vagy több egymás után következő ellenőrzőpontot 12 másodpercnél kisebb időkülönbséggel érint, ha más körülmény nem merül fel". Niklas Wrane, a tervezet felelősének elmondása szerint az utóbbi kitétel azt jelenti, hogy diszkvalifikálás előtt meg kell hallgatni a versenyzőt, és ha tisztázni tudja magát, a büntetés elmarad. Niklas megemlíti azt is, hogy a zsűri felmentést adhat a szabály alól, ha úgy ítéli meg, hogy a terepviszonyok miatt nem kínálkozott más útvonalválasztási lehetőség, vagy ha pl. három rövid átmenetről van szó, amik a pályának csak elenyésző részét teszik ki.
Kérdés marad, mi a helyzet, ha ketten együtt mennek, de felváltva fogják előbb a pontokat, vagy a hátsó mindig elszámol magában 12-ig, mielőtt ledugja a pontot, aztán sprintelve megint utoléri az emberét; illetve ha kínálkozik más útvonal, akkor kötelező-e azt választani stb.
Henning Spjelkavik tavalyi tanulmánya bemutat egy érdekes módszert az együtt futók szétválasztására (ld. "Running stretches" címmel a végén): két helyen rövid, tiszta futásból álló átmeneteket, vagy akár "büntetőköröket" (kb. 30 másodperc hosszúakat) iktatni a pályába. Az indulók a rajtolás sorrendjében 0, 1, 2 hosszt futnának az első helyen, és 2, 1, 0 hosszt a másodikon. Tehát aki az első helyen nem kap extra hosszt, a másodikon kettőt; a következő egyet-egyet, a harmadik kettő-nullát. Így összesen mindenki két hosszt fut. Ez a módszer biztosan fél perc különbséget alakít ki két vagy három együtt futó között, mindössze kb. egy perc üres futást téve a pályába. Csak elég közel kell lennie a két büntetőkörös helynek, arra az esetre, ha az első hozná össze az embereket.
Kérdés marad, mi a helyzet, ha ketten együtt mennek, de felváltva fogják előbb a pontokat, vagy a hátsó mindig elszámol magában 12-ig, mielőtt ledugja a pontot, aztán sprintelve megint utoléri az emberét; illetve ha kínálkozik más útvonal, akkor kötelező-e azt választani stb.
Henning Spjelkavik tavalyi tanulmánya bemutat egy érdekes módszert az együtt futók szétválasztására (ld. "Running stretches" címmel a végén): két helyen rövid, tiszta futásból álló átmeneteket, vagy akár "büntetőköröket" (kb. 30 másodperc hosszúakat) iktatni a pályába. Az indulók a rajtolás sorrendjében 0, 1, 2 hosszt futnának az első helyen, és 2, 1, 0 hosszt a másodikon. Tehát aki az első helyen nem kap extra hosszt, a másodikon kettőt; a következő egyet-egyet, a harmadik kettő-nullát. Így összesen mindenki két hosszt fut. Ez a módszer biztosan fél perc különbséget alakít ki két vagy három együtt futó között, mindössze kb. egy perc üres futást téve a pályába. Csak elég közel kell lennie a két büntetőkörös helynek, arra az esetre, ha az első hozná össze az embereket.
Hát ezt a szabálytervezetet egy nagy marhaságnak tartom, bár jómagam is elítélem a ragadást és az együttfutást. Néhány éve, amikor az SI Mo-n szélesebb körben elterjedt, volt hasonló értelmű javaslat a magyar levlistán is, persze az nem vált hivatalos javaslattá.
VálaszTörlésA gond ezzel az, hogy a részidőkből, puszta számokból ugyanis nem állapítható meg szerintem, hogy valaki ragadt-e, vagy csak összejöttek valahol a pályán és egyik sem bírta letenni a másikat.
Képzeljünk el pl. egy KOB döntőt, ahol a selejtezőcsoportok győztesei rajtolnak a legvégén, tehát felthetőleg kb. azonos képességű, jól futó, jól tájékozódó versenyzők. Az utolsó előtti induló hibázik egyet a pálya elején, az utolsó induló utoléri, és ettől kezdve őrült csata következik kettejük között, de nem bírnak egymással, és a részidejeik is közel azonosak lesznek. Lehet hogy a pontokat felváltva fogják egy-két mp különbséggel hol az egyik előbb, hol a másik. Most akkor mindkettőt ki kellene zárni? Ragadni egyikük sem AKART, de így jött ki nekik.
Szerintem a ragadás lehetősége a tájfutás sajátossága, ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de hosszú távon csak ragadással úgysem tud senki sikert elérni. Pl. Mamlejevnek azért korábban már volt néhány figyelmere méltó eredménye (EB-arany, Nord-bajnokásg ezüst, stb), és nem hinném, hogy mindet ragadással érte el.
Kovács G.
A második megoldás szimpatikus. Jónak tűnő ötlet. Az itthoni terepeinken mindig található lenne egy-egy ilyen hely ahol ezek a körök letudhatók lennének.
VálaszTörlésnemelek
A futókörös megoldással az a baj, hogy ahogy a lóherék is, ezek is nemcsak, hogy szétávlaszthatják, pont össze is hozhatják a versenyzőket. Pl. van két futó, az egyik egy kicsit hibázott, de még nem érték utol. Jön a plusz futókör, és mesterségesen csökken le a mögötte indulóval szembeni előnye. Lehet, hogy pont így érik utol! Aztán mehet a vonatozás a következő ilyenig. Szerintem a legegyszerűbb megoldás a legjobb: nagyobb rajtidőköz kell.
VálaszTörlésCsaba
Szerintem a 12 mp mechanikus méricskélésénél illetve az észnélküli futóköröknél már a lóhere is jobb. Ha három kör van benne, akkor az már 6 lehetséges sorrend, így 2 perces indítási közzel nézve 12 perccel később megy legközelebb valaki ugyanezzel a sorrenddel. Technikás terepen gond nélkül be lehet 3 körös lóherét iktatni úgy, hogy ne legyen unalmas.
VálaszTörlésKovalcsik István