A svájci Martin Lerjen nem csak a bolyozásvizsgálatnak atyja, hanem egy reménybeli új divatsportágnak, a junglingnak (műfordításomban: dzsuvázás) is. Persze annyira nem új ez a dolog, a tájfutók és turisták az elavult "iránymenet" néven ismerik ősidők óta. A junglingban a lényeg az, hogy olyan vonalat válasszunk, amibe minél több, minél sötétebb zöld rész esik, és csak akkor térjünk el az iránytól, ha megalázóan könnyen járható terület (pl. rét) akad az utunkba.
Mint igazi trendsportág, a jungling a filozófiai megalapozást sem nélkülözi. A kulcsfogalom a "remoteness", németül "Entlegenheit", amit magyarul távollétnek, kitettségnek, kiességnek, esetleg kietlenségnek fordíthatunk. Ezt élheti át, aki a nagyváros dzsungeléből a vaddisznórejtő rekettyébe veti magát, ígéri Martin. Meg azt, hogy véresre karmolják a gallyak, úgyhogy a bakancs-overáll-munkáskesztyű felszerelés mellé a védőszemüveg, vagy akár a bukósisak sem árt. A sportág pápájának honlapján fotók is láthatók a világtörténelem első junglingjáról.
Aki ismeri és futott anno Szabó Lacival (Dzsepa, PVSK)a hetvenes évek végén, az tudja, hogy ez a srác semmi újat nem fedezett fel. 1977-ben egy téli mezőkövesdi edzőtábor délelőtti programja: orrodig érő köd, 5-10 cm hó, iránylevétel a Vasutas Szálló sarkából és futás 30'-ig egy irányba (mindenen keresztül), iránytörés és újabb 30' majd újra váltás és 30' múlva, ha ügyes voltál és nem szakadtál le valemelyik mélyszántásban, bokrosban vagy patakfolyásban akkor a szeneskályha melegénél ebédelhettél.
VálaszTörlésnemelek
A térkép a tavalyi 24 órás váltó terepe.
VálaszTörlésMi is indultunk az uj sportág készítőjének a pályáin, csak akkor még váltónak hivták....