Linnea Gustafsson, mint írtam, befutóember volt a Világjátékokon a svéd váltóban. Második helyen ment ki, szorosan az orosz lány mögött, de az első pontra elveszett. A blogján elmondja, mi történt vele:
"Az egyes elég messze volt, egy zöld részben. Fogamat összeszorítva berontottam a dzsuvába -- egyenesen egy óriáspók karjai közé, ami szemtől szemig legalább három méter átmérőjű volt, a rágói mint egy-egy exkavátor. Földbe gyökerezett a lábam; a pók nyálkás fonalával megkötözte kezem-lábam, a fejemre egy bambuszlevelet terített, hogy nem láttam semmit. Aztán elkezdett forgatni és forgatni és teljesen beszőtt, hogy csak mindenféle zöldeket láttam. Fél óra múlva a célkordonban tértem magamhoz. Reméltem, hogy egy légkondicionált hotelszobában vagyok, a lepedőbe gabalyodva, és hogy mindez csak rossz álom volt. De csalódnom kellett. Szabad utat engedtem könnyeimnek és a kiábrándultság agyhártyámon doboló fájdalmának. Aztán összeszedtem magam, és új életcélok után néztem."
Akkor nem csak Zsebe isti tud "virágnyelven" fogalmazni a blogján.
VálaszTörlés