2009. július 19., vasárnap

A Világjátékokon kiderült, hogy:

  • Tajvanon ilyenkor meleg van, és magas a páratartalom. Az ilyen idő az oroszoknak kedvez. (Bármilyen idő az oroszoknak kedvez, mert az oroszok mindent bírnak. A váltó-győztes Vinogradova mondta, hogy nem zavarta a 30 fok, Szibériában 40 szokott lenni.)
  • Hanny Allston visszatért (1 ezüst, 1 arany, 1 negyedik hely). A vébén üdítő szellőt jelenthet az európai belterjben.
  • A nőknél feltűntek ígéretes fiatalok, akik bármikor meglepetést okozhatnak: a norvég Elise Egseth, a svéd Linnea Gustafsson (bár úgy tűnik, váltó befutóemberének egyelőre túl izgékony), a dán Signe Soes.
  • A férfiaknál is jönnek a fiatalok, csak ott nehezebb feltörni. A svéd Mattias Millinger (Nord-bajnokság középtáv 6. hely, most 8. hely, 5. hely és 2. helyen hozta a váltót első futóként) és a litván Jonas Gvildys (13. és 8.) mutatta magát.
  • Peter Öbergnek, az idei világkupában élen álló svédnek nem ment igazán. Sprinten 7. lett, középtávon 10., a váltón utolérte Hramov -- nyilván kicsit többet remélt a szép tavasz után. Keveset hibázott, inkább fizikailag nem volt a csúcson. Kérdés, érdemes volt-e ilyen messzire repülnie és lenyomni három kemény versenyt, miközben mások zavartalanul készülnek a vb-re. Meglássuk.
  • Ment viszont a finn Tero Föhrnek: 3. hely, 4. hely és a váltó ezüstből is derekasan kivette a részét Pasi Ikonen gyenge futása után. Nála nem az a kérdés, javul-e a formája a vébéig, hanem hogy nem romlik-e.
  • A tajvaniakat nem hozta lázba a tájfutás, annak ellenére, hogy voltak hazai versenyzők, akik nem is voltak katasztrofálisan bénák. A versenyekre állítólag "minden jegy elkelt", de elég sokszor síri csendben zajlottak az események. A "minden jegy" olyan 80-100-at jelenthetett, az ún. tribünt ennyien meg is töltötték (mintegy negyedüket a zászlófelvonó és díjátadó népviseletbe öltözött leányok tették ki). A parkokban a versenyzőkön kívül embert nem mutatott a kamera -- persze lehet, hogy lezárták a parkokat. A helyiek közül tehát nem sokat sikerült megnyerni a sportágnak.
  • Akárhol is rendeznek nagy nemzetközi versenyt, a fő szpíker vagy a mostani norvég Jorn Sundby, vagy a svéd Per Forsberg (aki a vébén is lesz), vagy az a finn, aki az idei junior vébén volt, és elég sok nyelven tud, a nevét sajna nem tudom. Hogy ez örvendetes vagy szomorú, azt se tudom. Csak egy megfigyelés.
  • A nemzetközi tájfutóközönség el van kényeztetve. Ha nem jön be a videó, ha lassan töltődik be a GPS-oldal, ha késnek az online eredmények, már elégedetlenkednek. Nem tudom, mennyire figyelnek a magyar rendezők a netes közvetítésre, de a pozitív visszhanghoz az is kell.
  • A fotocellás időmérés miatt elég sokan előrelendítik a kezüket a célvonalon való áthaladáskor. Kicsit hülyén néz ki, de lehet, hogy nyernek vele egy tizedmásodpercet.

2 megjegyzés:

  1. én még tanulságként leírtam volna, hogy sajnos ezeket a pályákat nem lehet tájfutásnak nevezni, eléggé kirakat jellege volt az egésznek, de még, mint írtad, kirakatként sem vált be...
    egyébként gratulálok a remek beszámolókhoz...!
    Tornai Szabolcs

    VálaszTörlés
  2. Valóban kirakat jellege volt, sprint típusú volt mind a három szám. Nyilván, mert ezt lehet bent a városban rendezni, ezzel akar bekerülni a nemzetközi szövetség az olimpiára. Mindennek persze a klasszikus tájékozódási érték látja kárát. De azért jópáran hibáztak ezeken a pályákon is.

    VálaszTörlés