Sansz

A tájfutónak minden Skandináviában töltött nap aranyat ér. Damien Renard és a Kongsberg O-lag nevű norvég klub most egész aranyhegyeket ígér tehetséges fiataloknak.

Renard nemrégiben lett a Kongsberg edzője, azzal a küldetéssel, hogy segítse a már ott lévő és az oda érkezendő ígéretes fiatalok fejlődését. Ezen küldetés keretében keres most a klub ifjú tájfutókat egész Európából. Amit kínálnak: edzések látástól vakulásig, szállás egy helyi tájfutócsaládnál áprilistól novemberig (nyilván rövidebb időre is ki lehet látogatni), és még az iskolai csereprogram intézésében is segítenek.

El Paradiso

Kongsberg Oslótól kb. 60 km-re nyugatra fekszik. A város körül több mint 100 négyzetkilométernyi egybefüggő feltérképezett terep van. Kilépsz az ajtón és edzel, mint állat. Részletek itt. Talpra (és gépre), ifjú magyar.

(Köszönet kedves olvasónknak, G. Csabának, hogy felhívta figyelmünket a lehetőségre.)

Színes, de nem szagos: virtuális tájfutás

Tízéves korom körül rengetegféle számítógépes játékkal játszottam. De tájfutójáték nem volt köztük. Arról álmodoztam, milyen jó lenne, ha lenne egy ilyen; egy olyan szimulátor, ahol "valódi" terepen, "valódi" térképpel versenyezhetek. Aztán lett, nem is egy, de első ránézésre egyik se tűnt olyannak, amit elképzeltem. Aztán lett olyan is, ami olyannak tűnt: a Catching Features. Örültem neki, játszottam vele, aztán meguntam. Itt a vége, fuss el vége.

Gyönyörű látszat

Azért ne intézzük el ennyivel. Amikor pár éve felfedeztem a játékot, azt hittem, nagy durranás lesz, mindenki ezt fogja emlegetni, erre fog rágyógyulni, ezzel fog edzeni, a virtuális pályákon fog versenyezni. Ehhez képest magyar tájfutókörökben alig-alig lehetett, most meg egyáltalán nem lehet hallani róla. Egyedül a hódmezővásárhelyiek csináltak valami olyasmit, amiről azt képzeltem, hogy mindenki fog: ha jól emlékszem, vegyes CF (Catching Features, a számítógépes játék, amiről beszélünk)- és teremtájfutó versenyt rendeztek, egyet vagy többet. De ezen kívül semmi.
Az érdekes az, hogy mostanában már mások se emlegetik. Pár éve még mondogatták, hogy Gueorgiou ennyi meg annyi órát játszik naponta, hogy Merz ezzel készült föl valamelyik svájci középtávú bajnokságra stb. Most a néma csend.
Pedig a játék honlapja tanúsága szerint él és virágzik, amerikai fejlesztője fejleszti, használói használják, és továbbra is éppoly remek lehetőségeket rejt, mint amiket ez a 2006-os World of O-cikk felsorol, ami legfőképp arról szól, hogy pár ausztrál junior, a 2007-es hazai junior vébéjükre készülvén, a régi térképeket megrajzolták OCAD-ben, és a játékhoz járó OCAD konverterrel játékbéli pályává alakították, hogy azon eddzenek virtuálisan. Ezt nyugodtan meg lehetett (volna) tenni idén a régi Bükk-térképekkel is. Rengeteg munka, de elvi akadálya nincs. A kérdés csak az, hogy megéri-e, jelent-e annyi előnyt.
Nem tudom. Lehet, hogy mások is megunták, mint én. Jobb belevetni magunkat az erdőbe, mint a gép előtt görnyedni. Jobb a valódi útvonalakat elemezgetni, mint a virtuálisakat. Jobb a mocsár szaga, mint a gépteremé. A tájfutóorrnak legalábbis.

Kísérlet a szerelvények szétkapcsolására

Reformál a svéd szövetség, 2011-től új versenyszabályzat lép érvénybe. Ennek egyik tervezett pontja az együttfutást van hivatva büntetni -- tömeg- és vadászrajtos versenyekre ez a pont nem vonatkozik. Az együttfutást egészen konkrétan meghatározza a tervezet: "együttfutásnak tekintendő az, ha két vagy több versenyző három vagy több egymás után következő ellenőrzőpontot 12 másodpercnél kisebb időkülönbséggel érint, ha más körülmény nem merül fel". Niklas Wrane, a tervezet felelősének elmondása szerint az utóbbi kitétel azt jelenti, hogy diszkvalifikálás előtt meg kell hallgatni a versenyzőt, és ha tisztázni tudja magát, a büntetés elmarad. Niklas megemlíti azt is, hogy a zsűri felmentést adhat a szabály alól, ha úgy ítéli meg, hogy a terepviszonyok miatt nem kínálkozott más útvonalválasztási lehetőség, vagy ha pl. három rövid átmenetről van szó, amik a pályának csak elenyésző részét teszik ki.
Kérdés marad, mi a helyzet, ha ketten együtt mennek, de felváltva fogják előbb a pontokat, vagy a hátsó mindig elszámol magában 12-ig, mielőtt ledugja a pontot, aztán sprintelve megint utoléri az emberét; illetve ha kínálkozik más útvonal, akkor kötelező-e azt választani stb.
Henning Spjelkavik tavalyi tanulmánya bemutat egy érdekes módszert az együtt futók szétválasztására (ld. "Running stretches" címmel a végén): két helyen rövid, tiszta futásból álló átmeneteket, vagy akár "büntetőköröket" (kb. 30 másodperc hosszúakat) iktatni a pályába. Az indulók a rajtolás sorrendjében 0, 1, 2 hosszt futnának az első helyen, és 2, 1, 0 hosszt a másodikon. Tehát aki az első helyen nem kap extra hosszt, a másodikon kettőt; a következő egyet-egyet, a harmadik kettő-nullát. Így összesen mindenki két hosszt fut. Ez a módszer biztosan fél perc különbséget alakít ki két vagy három együtt futó között, mindössze kb. egy perc üres futást téve a pályába. Csak elég közel kell lennie a két büntetőkörös helynek, arra az esetre, ha az első hozná össze az embereket.

A norvégok nem a sorvégen...

... akarnak végezni a jövő évi hazai vébéjükön, ezért a napokban már a harmadik összejövetelüket tartják Trondheim környékén (ott vannak a svédek is), és még négyet-ötöt terveznek jövő augusztusig. Nagy a tolongás: 22-en vannak ott, még úgy is, hogy a Hausken-Nordberg páros szabadságot vett ki. A norvég férfiak egy érmet se nyertek idén, úgyhogy lesz mit bizonyítani hazai pályán.

Nagy nekibuzdulásukban vettek is 50 GPS-kütyüt meg hozzávaló szoftvert, és a válogatott edzéseken és kisebb-nagyobb norvég versenyeken is használni fogják őket nyomkövetésre. A jó Petter Thoresen kapitánynak immár nem kell kimozdulnia karosszékéből, ha élőben akarja látni, hogyan kavarnak a mocsárban tanítványai. Mi kéj!
GPS-szel vagy anélkül, a friss váltóvilágbajnoknő, Betty Ann Bjerkreim Nilsen bajba kerülhet amiatt, hogy nem csak tájfutásban, de sífutásban is nagyon jó. Tavaly ugyanis elindult a Trondheim közeli Granåsen síközpontban rendezett sífutó világkupán. A gond ezzel az, hogy a sístadionban lesz a tájfutóvébé középtávú és hosszútávú döntőjének, valamint a váltónak is a célja, így a környék tájfutóknak tiltott terület. Egy másik norvég válogatott aspiráns, aki szintén sífutó is, Siri Ulvestad ezért ki is hagyta a norvég sífutóbajnokságot, amit ott rendeztek. Betty bevállalta, és most Damoklész kardjaként csüng felette az IOF határozata: profitált-e tájfutóként a sífutóversenyből vagy sem?
(Az opn.no erről szóló cikkének egy hozzászólója szerint ugyanakkor Marianne Andersen, Karl Waaler Kaas és Audun Weltzien is jól ismerik a letiltott terepet, ezért "nem is szabadna indulniuk". Akkor aki jól ismeri a Galuzsnya-hegyet vagy a Bükk-fennsíkot, annak idén sem lett volna szabad indulnia?)

Dzsangeling

A svájci Martin Lerjen nem csak a bolyozásvizsgálatnak atyja, hanem egy reménybeli új divatsportágnak, a junglingnak (műfordításomban: dzsuvázás) is. Persze annyira nem új ez a dolog, a tájfutók és turisták az elavult "iránymenet" néven ismerik ősidők óta. A junglingban a lényeg az, hogy olyan vonalat válasszunk, amibe minél több, minél sötétebb zöld rész esik, és csak akkor térjünk el az iránytól, ha megalázóan könnyen járható terület (pl. rét) akad az utunkba.

A jungling természetesen csak GPS-szel felszerelve igazán trendi
(forrás: Martin Lerjen honlapja)

Mint igazi trendsportág, a jungling a filozófiai megalapozást sem nélkülözi. A kulcsfogalom a "remoteness", németül "Entlegenheit", amit magyarul távollétnek, kitettségnek, kiességnek, esetleg kietlenségnek fordíthatunk. Ezt élheti át, aki a nagyváros dzsungeléből a vaddisznórejtő rekettyébe veti magát, ígéri Martin. Meg azt, hogy véresre karmolják a gallyak, úgyhogy a bakancs-overáll-munkáskesztyű felszerelés mellé a védőszemüveg, vagy akár a bukósisak sem árt. A sportág pápájának honlapján fotók is láthatók a világtörténelem első junglingjáról.

Kishírek a nagyvilágból

Végre képek és videó minden nemzetközi verseny várva-várt fénypontjáról, a bankettről! A litvánok blogján látható a három hős megmentő csapatainak rendezett dicsőségváltó, amit, ha jól látom, a franciák nyertek (egy francia férfi nagyvilági könnyedséggel mozog a harisnyanadrágok és ruhafogasok világában is!). Fotókat is föltettek ugyanerről.

Folyik a norvég sprintbajnokság, amin Anders Nordberg nem indul, mivel a hosszútávon beszerzett térd alatti sebe mellé még a láz is elkapta. Sajnálja, mert csak a sprintarany hiányzik norvég bajnoki éremkollekciójából. Ott van viszont a fiatal Olav Lundanes, aki a vb-n sprint-negyedik és hosszútáv-hetedik helyével immár szilárdan megvetette a lábát a felnőtt élmezőnyben is; örül is neki rendesen.

Thierry Gueorgiou hírül adta, hogy 2011. aug. 17-ei határidővel (azaz jövőre Norvégiában vagy azután Franciaországban) hosszútávú világbajnok akar lenni. Azért nyilván a középtávot se fogja elhanyagolni.

Minna Kauppi, miután a hosszú selejtező után közölte, hogy a döntőkben verhetetlen lesz, mindösszesen egy bronzot gyűjtött be hosszútávon meg még egyet váltóban. Ez kevés, ezt mondja el kb. 22 szavas angol nyelvű vb-összefoglalójában a honlapján. Finnül azért bőbeszédűbb; amennyire a gépi angol fordításból ki tudom venni, talán mégse tört el a lába a banketten.

Valentin Novikov szokásosnál halványabb egyéni eredményei annak köszönhetők, hogy a vb előtt három hétig antibiotikumot kellett szednie a középfülgyulladására. Azt is elmondja, hogy a váltó másnapján, miután hallották, hogy a svájciak vissza akarják adni az aranyérmüket, ők is vissza akarták adni az ezüstöt, de látva, hogy senki nem adott vissza semmit, nem akarták azzal bolonddá tenni magukat, hogy ők visszaadják, mások meg nem. Bizonyos Oleg Koptelov pedig azt állítja az attackpoint.org fórumán, hogy az, hogy a szpíker nem hivatalos információként bemondta, hogy az orosz első futó DSQ-val szerepel a listán, negatívan befolyásolta az orosz harmadik futó, Andrej Hramov teljesítményét. Ez nem tűnik valószínűnek, mivel percek alatt kiderült, hogy mégsincs diszkó -- ugyanakkor Hramov mintha tényleg ernyedtebben mozgott volna a szokásosnál. Lehet, hogy 40 perc alatt nem jutott el hozzá az információ? Akkor valószínűleg igen meglepődött, mikor a disq helyetti hatodik hely helyetti második helyre futott be.

Az angliai Derby városának közelében októberben rendeznek egy versenyt, aminek terepét azután egy héten belül letarolják. A kukoricakombájnok.

112

A váltóban élen haladók közül sokaknak kedve lett volna tárcsázni a segélyhívó számot a 112-es pontot keresve. Jan Kocbach kimerítő World of O-s összefoglalójában videók is láthatók az itt történtekről.

A férfiaknál Johansson itt került Gueorgiou elé, de úgy tűnik, csak TG-nek és Merznek okozott gondot rögtön megfogni a pontot, a többieknek simán ment. Gueorgiou azt írja a blogján, annyira nem azt látta, amit a térkép alapján várt, hogy csak állt, és fogalma se volt, hol keresse a pontot. Világbajnokságon először történt vele ilyen.

A nőknél Kauppi, Niggli és Jansson is rendesen megkotorták a dzsindzsát, valószínűleg az érkező Andersen vagy Brožková kaparta ki nekik a gesztenyét -- csak Simonénak nem, aki még két percet ott töltött, lecsúszva a dobogóról.

Simone leírja a honlapján, hogy szándékosan elment a hegyteteji határkőig, és onnan irányba ment lefelé az oldalban, de nemigen tudta kivenni a zöld szélét, úgyhogy nem lett meg a pont. Aztán a jellegfáról is próbálta megfogni, onnan se sikerült. Végül kiderült, hogy "egy bokor mögött, egy lyukban" van, meglehetősen elrejtve tehát. Simone nem tartja 100%-osan fairnek a pontelhelyezést.

Jan Kocbach a verseny után kiment megnézni a pontot, és ő is 5-10 percig kereste; már éppen visszaindult, amikor belebotlott. Szerinte jó helyen volt, csak nagyon el volt dugva.

Az ominózus, térképen és fotón
(fotó: KalevanRasti.fi)

Jukka Inkeri, a Kalevan Rasti (Gueorgiou finn klubja) edzője is kifejti a véleményét erről és még a középtáv döntő néhány pontjáról. Jukka nem fogja vissza magát, amibe tud, beleköt. Szerinte például nincs olyan, hogy sziklalépcső teteje (középtáv 33-as pont), mert "azt tanultuk, hogy a lábánál van". Egyébként Marianne Andersen is a lábánál kereste először, emiatt 15 másodpercet vesztett (10 másodpercre végzett az aranytól). A tájfutásnak nem a szimbololvasásról kell szólnia, az egy másik sportág -- teszi hozzá Jukka, és kifogásolja még, hogy néha nem az objektum közepére volt illesztve a kör, nem bozót sarka volt a pontmegnevezésben, hanem széle stb. A bizonyítással nem vesződve azt is állítja, hogy több pont is 20-30 méterre volt onnan, ahol lennie kellett volna. Ezt azért nehéz elhinni.

Konkrétan a 112-es pontnál egyrészt a zölddel van baja, ami alatt ott maradt a sárga, így fura színe van -- egyébként a RouteGadget-beli térképeken jó a zöld, Jukka úgy érti, hogy a versenyzők a rosszabbik verziót kapták (Makrai Évi blogján is a rosszabbik látható, de az egy összpontos, nem a versenytérkép) --, másrészt azzal, hogy ha el lehetett látni a bokrok fölött, akkor mért nem inkább aljnövényzetnek jelölték a világoszöldes részt is, harmadrészt azzal, hogy el volt dugva a pont.

Megóvni mindenesetre senki nem óvta meg, és több mint valószínű, hogy jó helyen is volt -- jól lerakva a mészégető gödrébe. Gödör jellegű pontnál mindig kérdés, letegyük az aljára vagy inkább ki a szélére. Egy vébén talán nem kell minden pontnak száz méterekről vigyorognia.

Vágy és valóság

Ha már tippeltünk, összegezzük is, mi jött be és mi nem.

A Zsebe-féle szavazást szerencsére már mindenki elfelejtette, jobb is. Isti még sok vébén megmutathatja, mit tud valójában.

A férfi váltót a szavazók fele hatba várta, és az eredménylistán ott is végzett. A valós erőviszonyokat tekintve azonban annak a 35%-nak lett igaza, aki 7-10. közötti helyre tartotta jónak a fiúkat. A lábukban benne volt egy valós hatodik hely, ami szenzációs lett volna. Reméljük, még sok évig folytatják mind a hárman, és húzzák magukkal a többi fiatalt.

Megoszlottak a vélemények arról, hogy Gyurkó Fanni hanyadik helyen hozza a női váltót. Az optimistáknak lett igazuk, mert Fanni nagyszerűt futott, mindössze 1 perc 16 másodperc hátránnyal jött a hetedik helyen. Ezt konkrétan 23% találta el, de nyilván a 0-1 percre szavazó 22% sem elégedetlen. A pesszimisták pedig legközelebb gondolják meg.

Kovács Ádámról a szavazók 47%-a gondolta úgy, hogy hosszútávon képes tízbe kerülni. A holtversenyes 17. helyet tartalmazó 16-20-as sávra csak 10% szavazott. Azt hiszem, Ádámmal kapcsolatban kicsit túlzók voltak a várakozások. Azt idén is bizonyította, hogy ott van a világ élmezőnyében, és pár éven belül bármire képes lehet.

53% úgy vélte, hogy hosszútávon születik a legjobb egyéni magyar helyezés; ez így is lett, Ádám 17. helye minden idők hatodik legjobb magyar férfi hosszútávú eredménye (holtversenyben Kelemen Jánossal, aki a második legjobb eredményt, a 15. helyet is bírja, Lantos Zoltánnal együtt).

Hogy milyen haszonnal járhat egy sikeres vb és Hungária Kupa, arra 70% válaszolta azt, hogy lesz egy szép emlékünk (ami azért nem elhanyagolható haszon), a második és harmadik legtöbb szavazatot a tájfutás ismertségének növekedése, illetve versenyzőink elismertségének növekedése kapta. Én a tájfutás ismertségével kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, azonban Gyurkó Fanni remek váltófutását, Őry Eszter vagy Szabó Bandy döntőbe jutását és a többiek jó eredményeit sokan látták a világ tájfutói közül, és bekerülhetnek az ismerősen csengő nevek közé.

A következő magyar egyéni világbajnokról 29% véli úgy, hogy az idei csapattagok között keresendő, 33% úgy, hogy a mai fiatalok közül fog kikerülni. Így legyen vagy úgy legyen!

Érdekes, hogy 77% úgy vélte, hogy férfi sprintben van esély megdönteni az eddigi magyar helyezés-rekordot, és 62% úgy, hogy férfi középtávon (is). Az egyéni számok közül végülis valóban sprintben került a legközelebb Lenkei Zsolt a korábbi legjobb eredményhez: Doma 20. volt Svájcban, Zsolti most 25. A hivatalos eredményeket tekintve azonban az a 10 ember járt legközelebb az igazsághoz, aki a férfi váltóra tippelt, hiszen a 3. és az 5. hely között csak 2 a különbség.

Az elégedettségi felmérés még folyik, legtöbben azt mondják, reálisan erre lehetett számítani. Én a nagyon szép szereplésre szavaztam, mert 18 döntőbe jutási kísérletből csak 5 nem sikerült, ebből kettő, Simon Ágié sprintben és Szerencsi Ildié középtávon nagyon kevésen múlott. Ez 72%-os bejutási arány, ami magunkhoz képest nagyon jó. Persze jövőre cél a 85, két év múlva a 100%!

Cupp-cupp

A norvég Nydalens SK idén is megrendezte hagyományos Døpeløpe(t) ("Keresztelőfutás") nevű versenyét. Eredmények, képek és térkép a klub honlapján (az eredmények alatt még sok érdekes kép látható).

Ott volt pillangóellenes ismerősünk, Germund "Jerry" Glesnes is, aki blogján elégedetten számol be az eseményről. Dicséri a rendezők trükkjeit (pl. a rajtnál a mezőny túlnyomó része beugrott a tóba, azt hívén, hogy a vízen madzagon húzott zacskóban vannak a térképek, miközben a partról egy rendező 94 decibellel röhögött rajtuk, kezében a térképekkel; tükrözött térképrészlet a pályában stb.). Azt tapasztalta, hogy a veszélyesnek jelölt mocsarak nem olyan veszélyesek, nagy többségükben megtartanak egy 70 kilós embert.

Sihuhu

Ritkán láttunk olyat a vébén, hogy a győztes magányosan fusson be. A középtávon nevezetes a Ionut Zinca-Thierry Gueorgiou páros és a Dana Brožková-Radka Brožková-Helena Jansson trió együttműködése, a hosszútávon pedig az Olaszország első világbajnoki érmét szerző ex-orosz Mamlejev maratoni ragadása együttfutása Hubmannal.

Legnagyobb szerencsénkre vannak az okos tájfutók között még okosabbak, akik veszik a fáradságot, hogy a részidőkből sokatmondó statisztikákat készítsenek. Egyikük Martin Lerjen, akinek köszönhetően nagyon érdekes együttfutási táblázatokon csámcsoghatunk a női középtáv, a férfi középtáv, a női hosszútáv és a férfi hosszútáv részidői alapján.

A részletek angolul a táblázatok előtt olvashatók, a lényeg: a sötéttel zöldített sorszámú pontokon együtt volt valakivel az illető (hogy kivel, az az egeret a sorszám fölé víve kiderül), a világossal zöldített sorszámú pontokra valószínűleg az egész átmenetben együtt voltak. A statisztika oszlopai közül legérdekesebb a három utolsó, az I, a J és a K. Az I azt mutatja, mennyi időt nyerhetett az illető az együttfutásnak köszönhetően (negatív szám esetén időt veszített a bolyozás miatt!), a J a bolyozás nélküli valószínű célidejét, a K pedig azt, hanyadik lett volna bolyozás nélkül. (A modell azt tekinti együttfutásnak, amikor egy pontot 15 másodpercen belül fognak ketten vagy többen.)

Egy-két érdekesség: középtávon François Gonon Doma nélkül egy hellyel hátrébb végzett volna. Kovács Ádám (legalábbis a pontokon) senkivel sem találkozott, és ha mindenki más is ennyire önállóan tájékozódott volna, négy hellyel előrébb végzett volna. Ionut Zincának 211 másodpercet és 20 helyet(!) jelentett, hogy a 7-estől TG-vel ment (tegyük hozzá, volt, hogy ő ment elöl). A nőknél az aranyérmes Dana Brožkovának inkább hátrányára szolgált, hogy együtt haladt Helenával és Radkával. Úgy tűnik, a nőknél az első 9 helyezett vagy egyedül ment, vagy nem vált hasznára a bolyozás. Kelemen Dettinek 5 helyet jelentett, hogy el tudott menni a lett Aija Skrastinával, Makrai Évinek csak kettőt, hogy többekkel találkozott a pálya második felében.

Hosszútávon a férfiaknál Mamlejev 9 helyezést profitált Hubmannból, Graham Gristwood 7-et Gueorgiou-ból. (Emil Wingstedt esetében az óriási negatív szám nem releváns, mert olyan sokat volt együtt Ruslan Glibovval, hogy "magányos" sebességét nem lehet reálisan megállapítani.) Mats Haldin első indulóként, végig egyedül futva lett negyedik, le a kalappal. Kovács Ádámnak 70 másodperc haszna származott Gononból -- aki sajnos diszkózott, pedig nagyszerű középtávú és váltófutásai után megérdemelt volna még egy jó eredményt. Lenkei Zsolti relatíve keveset volt együtt Dmitrij Cvetkovval, ám ebből is közel egy percet profitált -- de az orosz is felet. A nőknél Simonénak inkább hátrányára szolgált, hogy együtt ment Kauppival, utóbbinak inkább előnyére. Ugyanez megfigyelhető Brožková és Hausken esetében. Marianne Andersen itt is, mint a középtávon, teljesen egyedül érte el az ezüstöt. A spanyol Esther Gilnek tízpercnyi javulást jelentett, hogy végigjött az ausztrállal. Gyurkó Fanninak hét és felet, hogy velük, illetve Helena Janssonnal tudott haladni. Szerencsi Ildi sokat küzdött egyedül, és bolyok nélkül is 27. lett volna; Kelemen Detti is magányosan harcolt az utolsó körig, és ha mindenki egyedül megy végig, öt hellyel előrébb végezhetett volna.

Mindez persze becslés, de a tendenciákat jól jelzi. Ugyanakkor nem hiszem, hogy el kéne ítélni azokat, akik egy világbajnokságon elfutnak az őket utolérőkkel; ők csak élnek a lehetőséggel. Ha azt akarjuk, hogy ne legyenek olyan, egyeseket óvásra ingerlő esetek, mint pl. Mamlejevé, a szabályokat kell megváltoztatni. Vagy úgy, hogy csökkenjen az együttműködés lehetősége (nagyobb rajtidőköz), vagy úgy, hogy olyan versenyformát vezetünk be, ahol teljesen legális az együttfutás (tömegrajt vagy vadászrajt).

Ez + az

Nem tudom, lezártnak tekinthető-e a váltó ügye: a francia szövetség honlapjáról kiderül, hogy a franciák tiltakozásukat fejezték ki az IOF elnökénél a versenyen hozott döntés  (az eredmények kihirdetése) ellen. Szerintük az lenne a legjobb, ha az eredményeket megsemmisítenék, és nem is rendeznék újra a váltót -- azzal állítanánk méltó emléket Johansson megmentőinek, ha 2009-ben a férfi váltónak nem lenne eredménye. Szerintük az IOF-nek vennie kéne a "politikai bátorságot", és meg kéne tennie ezt a lépést. (A svájciak egyébként nem akarták átvenni az aranyat, de a rendezők meggyőzték őket, hogy mégis vegyék át.)

Nem csak Johanssonnak esett baja: az osztrák Gernot Kerschbaumer blogjából kiderül, hogy csapattársa, Markus Lang nagyot esett a váltón az átfutópont az után, és elég komolyan megsérült a válla -- ennek ellenére hősiesen végigküzdötte a pályát. Anders Nordberg sem futóképes jelenleg: három öltéssel kellett összevarni a térde alatti sebet, amit a hosszútáv döntőjén szerzett. A sprint döntőn is jónéhányan vérző lábbal értek célba, ez állítólag egy szögesdrótnak köszönhető.

Katri Lindeqvist nagyon csalódott a középtávon elért 22. helye miatt. "Talán még jövő héten a Huippuliiga-döntő, talán szeptember végén a svéd váltóbajnokság, ha beférek a csapatba, bár meglehet, addigra már el leszek hízva..." -- spekulálgat hüppögve a finn leány.

Graham Gristwood viszont nagyon elégedett a hosszútávon elért 9. helyével. A meglepetésére megnyert selejtező után is csak álmodni mert arról, hogy tízbe kerül. Persze ahhoz, hogy az álom valóra váljon, az is kellett, hogy Thierry Gueorgiou 50 perc után utolérje -- meg az is, hogy el tudjon futni vele. Ez majdnem a legvégéig sikerült, Tero az utolsó brutális emelkedőn rakta le a népszerű GG-t, aki a 9. hellyel holtversenyben minden idők második legjobb brit hosszútávú férfi-eredményét érte el (Jamie Stevenson volt 8., 9. és 10. is).

Meglepetések

Kezdjük a vb-élmények ráérős feldolgozását a kisebb-nagyobb meglepetések listájával.

A sportszerűség diadala a férfi váltón. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki látta vagy hallotta, ami történt (az élen haladó svéd Martin Johanssonnak egy ág fúródott a combjába 10 centi mélyen, a győzelemért küzdő Gueorgiou, Nordberg és Smola megálltak segíteni neki), most jó ideig segítőkészebb lesz, ha bajban lévő sporttárssal találkozik a pályán vagy akár azon kívül. Nehéz helyzetben volt a zsűri a rendezőség, amikor döntenie kellett, kihirdessék-e az eredményt vagy sem. A választott megoldás (nincs dobogó a helyezetteknek, kézbe kapják az érmeket) amolyan okos lányos "hoztam is ajándékot, meg nem is" típusú volt. Lehet, hogy az lett volna a legtisztább, ha valaki megóvja az eredményt, és aztán a váltó újrarendezése mellett döntenek, egy későbbi nagyobb nemzetközi verseny keretében (mondjuk a szeptemberi svájci világkupa-döntőn). A svéd tévé-tudósításban látható, ahogyan Martin Johansson szülei a megmentőket ölelik az átfutóponton, s ahogyan Thierry átadja a véres végű bűnös gallyat az édesapának (a "Silver till damerna..." c. klip közepe táján).
Így a magyar fiúk szenzációsan hangzó ötödik helyének se lehet felhőtlenül örvendezni -- a baleset nélküli kilencedik is nagyon jó eredmény lett volna.

Linnea Gustafsson eredményei. A 23 éves svéd lány nem a semmiből jött (a Világjátékokon szerzett egy bronzot, a tavalyi EB-n hetedik volt sprintben), mégis elég hirtelen tört be a világelitbe sprint-ezüstjével és hosszútávú ötödik helyével. Junior vébén például soha nem is indult. Persze ha valahol, akkor Skandináviában fordulnak elő ilyen versenyzők, akikről mi még alig hallottunk, aztán ha bekerülnek a válogatottba, verik a világot. Meglátjuk, mire viszi még a kis Linnea.

Carl Waaler Kaas eredményei. Alaposan lebőgtem ezzel a norvéggal, amikor titkos favoritnak neveztem hosszútávon: kiesett a selejtezőben. Mentségére szolgáljon, hogy a "halálcsoportba" került, ahol Mats Haldin, a döntő negyedik helyezettje is csak az utolsó bejutó helyet tudta elcsípni. A sprint selejtezőben meg sikerült kihagynia egy pontot, így ott is kiesett. Több van ebben a Carl gyerekben, mint amit itt mutatott; remélem, lesz még alkalma bizonyítani.

POL&POR. A lengyel férfiak 6. (valós értékén: 10.) helye a váltóban nekem mindenképpen kisebb meglepetés, és az a portugál junior, Tiago Romao döntőbe jutása is sprintben. A portugálok sok téli edzőtábor és verseny után sikeres mesterek-vb-t rendeztek tavaly, és úgy tűnik, a jó terepeken és térképeken kezd felnőni egy versenyzői generáció. Mindig jó látni, ha a nagyok csatájába bele tudnak szólni a kicsik is.

Fabian Hertner ezüstérme. A kis svájci se most tűnt fel (junior világbajnok volt 2005-ben középtávon), de ezüstre, pláne Hubmannénál jobb eredményre talán ő se számított. Nyilván nem tett rosszat neki a júliusi magaslati edzőtábor és az, hogy utána hetekig csak a sprintre koncentrált (ebben az egy számban indult a vébén). Pár évvel fiatalabb Hubmann-nál és Merznél, logikus, hogy pár évvel utánuk érett be.

Peter Öberg eredményei. Mindenki többet várt az idei világkupát vezető cipődizájner középtáv-specialista svéd félistentől. A középtáv 15. helyénél mindenképp, de a hosszú 13. helyénél is. A váltó lehetett volna a szépségtapasz, ahol remekül ment neki (is), de Johansson balesete keresztülhúzta a számításokat. A blogján a kontinentális terepre, azon belül a bazi nagy hegyekre fogja a rossz szereplést. Lehet, hogy ő csak a saját hazájában tud próféta lenni?

Az arénák. Nem láttam még vébét testközelből, így nincs sok összehasonlítási alapom, mindenesetre nagyon kellemes meglepetés volt, mennyire látványos átfutásokat-befutásokat-közvetítést sikerült csinálni. A sprinten nekem kicsit sok is volt a jóból: legalább három fronton pörögtek az események (kivetítő, átfutás, befutás), így nézőként én is csak pörögtem, mint a búgócsiga. Úgy tűnik, a sprint kicsit rövid ahhoz, hogy igazán rá lehessen hangolódni szurkolóként. A váltón nem működtek a részidők, de a szpíkerek, Árpi és Per kézi időméréssel és mobillal gyorsan úrrá lettek a helyzeten. (Kocsik Árpi egyébként a World of O élő blogjának egyik hozzászólója szerint a legjobb angolságú nemzeti vb-szpíker, akit valaha hallott. Éljen nemzetközi szintű bemondónk!)
Szóval gratula a rendezőknek ehhez is, meg a remek pályákhoz is. A hosszú döntő terepéről mindenki áradozott, Simone azt mondta, csudálatos volt az erdő, Linnea Gustafsson azt írta a blogján, néha olyan szép volt a kilátás, hogy alig akarta elhinni. Októberben megnézzük mi is.

Hajrá

Füzy Anna ma defekttel 13., Marosffy Dani 53. Tisztes helytállás a kánikulában.

A váltó esélyeseire kíváncsiak biztosan olvasták már Molnár Peti informatív cikkét. Elég valószínűnek tartom, hogy a nőknél a finnek (ha nem a magyarok), a férfiaknál az oroszok (ha nem a magyarok) győznek.

Ne feledjük, hogy trail-O vb is lesz (a skandinávok pre-O-nak, precíziós tájékozódásnak hívják). Minden tiszteletem azoké, akik kitartóan és eredményesen űzik ezt a szakágat, én kb. két próbálkozás után a sok vitatható(nak tűnő) pont miatt úgy döntöttem, nincs hozzá türelmem. A rendezők mindenképp elismerést érdemelnek: a kis létszámú mezőnyök kedvéért hiperpontos térképet, fifikás, de korrekt pályákat csinálni és megfelelő számú segítőt toborozni hatalmas feladat. Nem tudom, lehetséges-e egyáltalán hibátlan trail-O versenyt rendezni. Reméljük, a magyar vb a lehető legközelebb lesz ehhez. Hajrá magyarok; különösen drukkolok Gabnai Nórának, aki az unokatestvérem. Hajrá Nóra!

Kelemen J. sporttárs lillafüredi kereplőjével és az esszenciális mondanivalóra fókuszáló művészi kert-installációjával búcsúzom. A legközelebbi frissítés a vb után várható.

Ma-kerr-gya-kerr-rok!

Tájkép viharos sikerek előtt

Nemsokára kiderül az is, mi lehet a 70 cm magas fából készült tárgy, ami minden versenyszámban befutópontként szolgál majd. Ezen töprengve kívánok jó utat és jó szurkolást mindenkinek!

VB-láz++++

A norvég csapatban sérülés miatt változás történt: a fiatal Siri Ulvestad helyett, aki lábsérülést szenvedett, a szintén fiatal Mari Fasting kap lehetőséget a sprinten.

A svájciak méltók hírükhöz, és egészen pontosan körvonalazták az eredményeket illető várakozásaikat. Elvárás, hogy minden számban minden svájci döntőbe jusson; a nőknél váltó-érem, egy egyéni érem, a többi egyéni számban egy top 6-os és egy top 10-es helyezés a cél; a férfiaknál minden egyéni számban érem (!), ezen kívül minden számban még egy tízen belüli helyezés. A férfi váltó (Rollier, Merz, Hubmann) és Hubmann egy egyéni számban bevallottan világbajnoki címre tör. A női váltó a 2005-ös felállásban szerepel (akkor világbajnokok lettek): Lea Müller, Vroni König-Salmi, Simone Niggli. A 40 éves, négygyermekes családanya Vroni (a finn kapitány, Janne Salmi felesége) főleg a váltó kedvéért vállalta, hogy idén is indul -- azért középtávon sem esélytelen tavalyi ezüstje után. Ha ezek a célok teljesülnének, az minden idők 3. legjobb svájci vb-szereplése lenne (a hazai 2003-as és a 2005-ös japán vb után, ahol Simone minden női aranyat megnyert -- itt nem fog, így a férfiaknak, főleg Hubmannak és Merznek kell nagyon eredményesnek lenniük).

Az osztrák Karin Leonhardt úgy utazott el Miskolcra, mintha hazajönne. Már a 2001-es junior vb-n is itt volt, és az idén is sokat edzőtáboroztak itt az osztrákok Dosek Ágoston vezetésével, aki, mint Karin írja, igazi Bükk-specialista.

Egyébként mindenki dicséri az Uni-Hotelt, ami az összes csapatnak szállást ad, csak a finnek meg a svédek laknak máshol.

VB-láz+++ és Füzy Anna 9.

Sprint - 9., középtáv - 6.; tehát a holnapi hosszútávon Anna 3. lesz. Gratula & hajrá!

Jenny Lönnkvist és Mattias Millinger esküvőről lógnak a vb ürügyén. Szombaton lesz Jenny bátyjának esküvője, az ara pedig Mattias Millinger leendő sógornője. Jenny úgy nyilatkozott, van egy kis lelkifurdalása amiatt, hogy a Bükkben futkározik a nagy esemény idején, dehát a középtáv selejtező az középtáv selejtező. Mattias nem nyilatkozott, komor hallgatásba burkolózva készül a sprintre.

Úgy tűnik, minél távolabbról érkezik egy csapat, annál lelkesebben blogol. A kanadaiak még videózzák is egymást az erdőben. Egyébként tetszett nekik a barlangfürdő, az edzőtérképeken azonban túlhangsúlyozottnak tartják a sziklaábrázolást (gyakori kritika a magyar térképekkel szemben, hogy minden kavics szerepel rajtuk).

Az ausztrál lányok férfi kísérőinek nagyon ízlik a gesztenyepüré; Shannon Jones állítása szerint vegetáriánus pörköltet evett, az nem ízlett neki; a csokis polcoktól meg próbálja távol tartani magát, mert az olcsó magyar csoki veszélyt jelent nádszálkarcsú alakjára.

Az amerikaiak szerint ők a legjobb külsejű csapat, és élvezték, hogy tegnap már bóják is voltak az erdőben, mert a korábbi edzéseken a barna karókat nehéz volt kiszúrni.

Az éveket Magyarországon élt, és most visszatérő brit tájfutó, bizonyos Adrian kiejtési útmutatója bizonyára sokaknak önfeledt perceket okoz. Mr. Zhohlt Gair-zhayn-yee, see You in the tsayl!

Az új-zélandiakhoz megérkezett Kenneth Buch sztáredző, és mondott néhány egyszerű és józan észen alapuló dolgot, amitől Greg Flynnek tátva maradt a szája, mert ilyeneket edzőtől még sosem hallott.

A World of O pedig nagyon belehúzott: országonkénti vb-történelem és repülés a Bükk felett:

Hosszútáv

Nők

Minna Kauppi, Simone Niggli-Luder, Anne Margrethe Hausken, Helena Jansson, Hanny Allston. Őket a sprint kapcsán már bemutattam, hosszútávon nagy esélyes még

Marianne Andersen

Norvég, a tavalyi és a 2006-os ezüstérmes, középtávon is van egy ezüstje meg egy bronza. Idén nem kínozza annyira érzékeny Achillese, mint az előző években, így a laza 7-800 óráról visszatért az évi 900 órás edzésmennyiségre (összehasonlításképp: Hubmann nem szokta elérni a 800-at). Idén az eddigi négy világkupa-futamból hármon ezüstérmes volt. Ezüsttel meg bronzzal tele a padlás, már csak az arany hiányzik. Talán majd most.

Jó lehet még a tavalyi bronzérmes svéd Annika Billstam (bár idén eddig nem villogott), sérülésével együtt természetesen a címvédő Dana Brožková, az oroszok (Tatjána Riabkina), a Kauppin kívüli finnek -- náluk nagy hiányzó a tavaly óta vállsérüléssel küszködő világbajnok, Heli Jukkola -- és titkos favoritom, a cseh Eva Juřeníková, aki csendben lépeget egyre feljebb az eredménylistákon, és mint írja, élete formájában érkezik Miskolcra. A gyilkos sorozat utolsó, legkeményebb versenyén a fizikai mellett a pszichés állóképesség is sokat számít majd.


Férfiak

A sprintnél említett Hubmann, Hramov, Wingstedt és Johansson mellett nem megalapozatlanul álmodik aranyról

Anders Nordberg
2007-ben bronz, 2008-ban ezüst, 2009-ben ...? A júniusi oslói világkupán középtávon harmadik, hosszún második volt. A felkészülése remekül sikerült. Mondanám, hogy senki sem állhat az útjába, de Hubmann, Johansson és még néhányan igen.


Matthias Merz
A 2007-es világbajnokra mostanában árnyékot vet a Daniel Hubmann-óriásplakát. A kerületi bajnokságoktól a világkupákig egy kis különbséggel mindig előtte jár a mázlista (vagy simán jobb) Dani. A középtávon talán nagyobb az esély arra, hogy fordul a kocka, mint a hosszútávon, de ha a minden számban induló Hubmann a hét végére kicsit is meghalványul, Matthias kész lesz átvenni a szerepet.


François Gonon
Némi meglepetésre lett tavaly harmadik a francia, aki Thierry Gueorgiou-nak zsenge serdülőkoruk óta jóbarátja és csapattársa, és persze a világelitnek is már éppolyan régóta tagja, mint T. G. Legfőbb célja 2011-ben, hazai pályán megszerezni a világbajnoki címet, de nem bánná, ha addig se kellene eltávolodnia a dobogótól.





Ott lehet még az élbolyban a tavaly 7. finn Topi Anjala, a kétszeres ezüstérmes svájci Marc Lauenstein, a bikaerős orosz Dimitrij Cvetkov és Gueorgiou is, aki bár állítólag szeretné megtépázni Hubmann babérjait, erre idén hosszútávon szerintem nincs esélye. Itt is van titkos favoritom: a norvég Carl Waaler Kaas, aki 2007-ben súlyos túledzettséggel küzdött, állítólag 2008 januárjában is még csak gyalogolni tudott, ennek ellenére lett tavaly a vb-n 11., aztán idén holtversenyben első a norvég világkupa középtávján.
(Fotók: WorldofO)

VB-láz++

Audun Weltzien a felkészülés utolsó napjait horgászással töltötte Észak-Norvégiában. A tavalyi norvég bajnokságon nyerte a horgásztúrát. Lazacot akart fogni, de idén nem harap a lazac, mert túl meleg van. Audun reméli, a vb-n valami csillogó azért a horgára akad.

A csehek eléggé bizonytalanok várható eredményeiket illetően. A tavalyi hosszútávú világbajnok Dana Brožková majd két hónapig Achilles-gyulladással küszködött, húga, a tavaly középtávon bronzérmes Radka Brožková nyár elején fedezte fel, hogy vérszegénységben szenved, a középtávon ezüstérmes Michal Smola szintén sérülésekkel küzd, hetek óta nem edz rendesen. Bíznak viszont az évek során magát az élmezőnybe felküzdő Eva Juřeníkovában, Jan Procházkában és a sprintmenő Tomáš Dlabajában. Meg a mindig veszélyes váltóikban.

Nagyon informatív az új-zélandiak blogja. Greg Flynn azt írja, nehezen észleli a határozott jelleghatárokat meg a jellegfákat a terepen, és már másodszor jelenti ki, hogy a szénégetőhelyeket egyáltalán nem kéne jelölni (ezzel egyébként egyetértek, futás közben, ha nincs rajta pont, lehetetlen egy kis sík semmit észrevenni), továbbá azt tapasztalta, hogy a tisztások tele vannak csalánnal. Ezen kívül arra jutottak, hogy a töbrök között a legegyenesebb út a legcélravezetőbb. Valamint remélik, hogy az Uni-Hotel ágyai is olyan kényelmesek, mint a diákszállóéi, amiben eddig laktak, mert ilyen kényelmes ágyakkal évek óta nem találkoztak. (Érdemes megnézni a blogon kicsit lejjebb lévő videót is, a vége felé különböző pontfogási stílusokat karikíroznak ki a víg szereplők.)

Az ausztrál lányok is szorgosan blogolnak, Grace Elson állítólag két kígyót (valószínűleg siklót) is látott az erdőben az első edzésen. Továbbá tetszik nekik a zacskós joghurt, és Hanny Allston az idén rövid hajjal szerepel.

Thierry Gueorgiou (?)

Molnár Peti mtfsz.hu-n olvasható kitűnő esélylatolgatása megspórolja nekem a fáradságot, hogy sorravegyem a középtáv-menőket. Csak pár apróbb megjegyzést fűznék az ő listájához: én Jenny Lönnkvist helyett Helena Janssont emeltem volna ki mint bármire esélyest, a férfiaknál pedig Hubmann mellett Matthias Merzet is mindenképp dobogóra veszélyesnek tartom, ahogy a norvég Anders Nordberget is. De foglalkozzunk inkább a kérdések kérdésével: Gueorgiou vagy nem Gueorgiou?

A nagy Tero az idei Nord-bajnokság óta hallgat. A verseny előtt a honlapján elmondta, milyen remekül sikerült a felkészülése, mennyire formában érzi magát -- aztán kikapott Peter Öbergtől 25 másodperccel. A riporternek kínjában azt nyilatkozta, hogy ő "a fontosabb versenyekre koncentrál". Ezek szerint a világkupa második, norvég fordulója se volt neki olyan fontos, mert ott meg csak ötödik lett középtávon, a hosszút pedig feladta. (A tét nélküli váltón azért repesztett egy bombaidőt.) A helyzet az, hogy nagy nemzetközi versenyt utoljára tavaly nyáron, a vb középtávján nyert (a vb utáni O-Ringen középtávját is kinézte magának, de Hubmann megtréfálta 3 másodperccel). Nagy tehát a nyomás.

Lobog-e Bánkúton a francia trikolór?

Persze ha valaki, ő tudja, hogyan kell felkészülni egy középtávra. Biztosak lehetünk benne, hogy heteket edzett a Bükk-fennsíkhoz hasonló terepeken, pályák tucatjait tűzte ki a régi térképen, tájékozódási stratégiákat dolgozott ki minden lehetséges és lehetetlen helyzetre (egyik mániája, hogy a legtöbb terepen vannak olyan tereptárgyak, amik épp kellő sűrűségben helyezkednek el és kellően távolról láthatóak ahhoz, hogy azokra lehessen alapozni a tájékozódást -- pl. egy ligetes terepen a jellegfák, homokbuckás terepen a nagyobb buckák stb.; a Bükkben mondjuk a töbrök, bár azok messziről nem mindig látszanak jól). És ezerszer elképzelte, hogyan fog lezajlani a verseny és hogyan fog az ő győzelmével végződni. Első világraszóló győzelméről, a 2003-as svájci vb középtávjáról azt írta, nem nagyon hatódott meg a befutón, mert képzeletben már olyan sokszor lejátszotta magában a diadalmas célbaérkezést, hogy nem volt neki újdonság. Apropó diadalmas célbaérkezés: a bejegyzés végéről elérhető a tavalyi, sajnos elég rossz minőségben.

Szóval óriási lesz a feszültség, mert Gueorgiou-nak ez a legfontosabb az életben, ez az életműve, hogy sorozatban nyeri a középtávú világbajnoki címeket. Ha mindenhol máshol megverik is, itt ő akar a király lenni. Épp elég volt neki feldolgozni, hogy 2006-ban, Dániában megszakadt a sorozat (csak negyedik lett, ráadásul a győztes Holger Hott már ünnepelve kocogott szembe a befutón, amikor ő beérkezett). Legalább a francia vb-ig, 2011-ig most már csak aranyat akar. Persze attól élvezet a verseny, hogy mások is.

Csemegeként idézzük fel a mester egy jellemző tájékozódási bravúrját a 2007-es norvégiai világkupáról.

Tekintsük a fenti pálya 6-7 átmenetét. Nem túl bonyolult, a sárgák között át a patakon, és ott lesz a 7-es, szikla egy kis völgyben. Tero azonban még ezen is egyszerűsített: ha megfigyeljük, a terepen áthúzódó távvezeték egyik magaslaton lévő, tehát messziről látható oszlopa pontosan az átmenet irányába esik. Hát ő megfigyelte, és így térképnézés nélkül rohanhatott az oszlop felé, legalábbis a patakig. Ilyeneket észrevenni, ehhez kell az évtizedes gyakorlás, amit tévesen zsenialitásnak szokás nevezni.

A magam részéről alig várom, hogy akcióban láthassam a trónjáért küzdő királyt.

A 2008-as befutó (a jobb oldalon írd be a kódot, nyomj a "download"-ra, aztán várj 45 másodpercet, akkor a jobb oldalon lent megjelenik a "Regular download" felirat, arra nyomva letölthető)

Félretro+

A figyelmes M. É. jóvoltából újabb képek a tájfutódivat félmúltjából!

VB, 2006: az új, decens hagyomány --
az egységes női short-szín külön dicséretet érdemel



VB, 2007: Trimtexben villogni izzasztóan boldogító

És egy ledérebb pillanatkép:

Főiskolás vb, 2002: bombázók a házban

Félretro

Lassan átmegyünk tájfutódivatlapba, de ez örömünkre szolgál, hiszen L. F. személyében újabb értékes fotórelikviák őrzője osztotta meg gyűjteménye becses darabjait a hálás szerkesztőséggel. A 2003-as vb idejére tekintünk vissza.

Az évtizedeket egységes árnyalatba vonó nagy túlélő,
az örök bordó még mindig kísért

A csapat kiváló stílérzékű Adonisza finoman jelzi:
már szabadulna az idejétmúlt bordótól!



Mindenki boldogan mosolyog az új, trendi színekben --
a fekvő Adonisz szerepét a rangidős divatdiktátor veszi át



A Farkas-Makrai manökenpáros bemutatja:
hogyan pózoljunk civilben katonai jármű előtt

És egy ráadás a 2004-es EB-ről:

A lányok és fiúk a bányafal-szerű világhíres dán fehér szikla tövébe mentek, és a bordó otthon maradt

És most valami egész más: elképesztően jólértesült tudósítónk jelenti, hogy újabb apró stresszfaktor adódott az eddigiekhez, amikkel csapatunknak meg kell küzdenie: a Magyar Antidopping Csoport hollétnyilvántartó rendszere nyújtogatja feléjük görcsös ujjait, hogy ellentmondást nem tűrő uralmát rájuk is kiterjessze. Hát, lányok-fiúk, csak higgadtan.

Retro

Divatrovatunk folytatódik! Exkluzív stílusszakértőnk, K. J. archívumának újabb becses darabjait ajánlja a köz figyelmébe.

1987, Franciaország: a klasszikus bordó



1989, Svédország: az ekkorra már még klasszikusabb bordó



2005, Japán: nagyvonalú és stílszerű gesztus a házigazdák mezében bankettolni

És hogy a csapatképek hagyománya folytatódhassék, K. J. tisztelettel felkéri az idei csapat tagjait és a hivatalos fotósokat, legyenek jelen aug. 15-én, szombaton 17 órakor a vb-faluban, a technikai bemutató helyszínén, hogy az idei képek elkészülhessenek.
(Valamint akinek esetleg van csapatképe az 1991-2008 közötti, vagy 85 előtti vb-válogatottakról, szívesen fogadom azokat a profilomban megadott címen. Elvégre a vb-n tájfutóhagyományainkat is ünnepeljük.)

VB-láz+, és Füzy Anna 6.

Már mindenki tudja, de oly szép ismételgetni: Füzy Anna hatodik lett Izraelben a tájkerékpár-vb középtávján! Valószínűleg részletes dicshimnusz várható Marosffy Dani blogján, aki szintén böcsülettel helytállt az aszaldában, és az 50. helyen végzett. Jól mondja Kelemen Janó a levlistán, Anna megadta a jövő hét alaphangját.

Hangolnak az új-zélandiak is, immár Miskolcon; ők négy férfiút delegáltak az idei nagy találkozóra. A háttérben egyébként dán-új-zélandi összeesküvés szálai sejlenek fel, mivel a sprintmenő Ross Morrison barátnője legjobb tudomásom szerint Maja, aki dán (de semmi egyéb köze a válogatott Maja Almhoz), ezen kívül a vb alatt nem más lesz a csapat mentora, mint a tájfutó sztáredzők sztáredzője, a sztárklubok sztárklubjának, a Halden SK-nak jelenlegi vezetőedzője, akit a korábbi Østmarka OK-s magyar különítmény (Gösswein Cs., Józsa G., Zsebe I.) testközelből van szerencsés ismerhetni: maga a nagy Kennex, azaz Kenneth Buch, aki, láss csodát, szintén dán nemzetiségű. Őt pedig nem más ajánlotta be a távol-délieknek (vagy azokat neki), mint Carsten Jørgensen, az ugyancsak dán születésű táj- és mezeifutó-fenomén, aki feleségével és két gyermekével Új-Zélandon tengeti szenior éveit.

Chris egy világbajnoki címért még bepiszkolódni is hajlandó
(fotó: Michael Smithson)

A csapat tagja Chris Forne, aki minden bizonnyal szintén járt már Dániában, de nem erről nevezetes, hanem arról, hogy kalandversenyzésben és rogainingben (24 órás pontbegyűjtés) is van világbajnoki címe. Most nagy szerényen tájfutásban jelentkezett be egy hasonlóra, és ami azt illeti, valami jelentős eredményre azért nem egészen esélytelen, igazolja ezt a nemrég véget ért svájci hatnaposon szerzett harmadik helye is. Emily barátnéjával tett kalandozásaikról blogot is vezetnek, sok képpel, érdemes lapozgatni.

Ha már a dánoknál tartunk, Tue Lassennek az ad önbizalmat, hogy megjavította rekordját a Bækkelaget nevű klub tesztkörén, ami 7,5 km 450 m szinttel. 33:28-ról 33:18-ra javult, és rögtön elkezdett középtávú top 20-ról meg váltó top 10-ről beszélni. Kiderül, mi ennek a realitása.

A norvég Marianne Andersen a pályakitűző felkérésére már korábban tesztelte a hétvégi Hovedløpet H16-os pályáit, és most alkalom nyílott az idők összemérésére. Röviden összefoglalva: Marianne kikapott a suhancoktól. Sprintben 11:24-et jött a győztes, M. 12:20-at, ez csak a hatodik helyre lett volna elég. Normáltávon azért szorosabb a verseny, itt Tommi Luchsinger 43:01-e csak fél perccel jobb a nőmenő 43:36-jánál. Persze, mint mondja, hibázott is, meg akkor nem is voltak kint bóják stb. stb. Sok ilyet hallottunk már. Reméljük, azóta összeszedte magát egy kicsit, mert ez a magyar lányok ellen kevés lesz.

A lett Martins Sirmais a(z) [reklám] nevű cég új tájfutócipőit teszteli, amit nem mások terveztek, mint a kitűnő svéd tájfutók, a vb-n is bármire esélyes Peter Öberg és jóbarátja, Erik Öhlund. A garázsban kísérletezgettek, új meg új cipőket eszkábálva, míg ki nem alakult az, amiről álmodtak. S csodák csodája, a(z) [reklám] nevű cég hajlandó volt egészen a gyártásig vinni a dolgot. Meglehet, a vb-n már kapható is lesz Peter és Erik [reklám] márkájú csudacipője.

Nem csak a svájciak, de a bolgár Kiril Nikolov és Ivan Sirakov is magaslati edzőtáborban készültek, a Rila hegységben. Ivan blogján a sok hasizom mellett az edzésekről is van pár szó.

VB-láz

Senki nem tud már másra gondolni, csak arra.

Katri Lindeqvist (volt Kerkola) nagyon örül, hogy szombaton megnyerte élete első Huippuliiga (ez a finn kiemelt versenysorozat)-versenyét, egy erdei sprintet. Keményen edzett egész héten, és abban sem volt biztos, hogy egyáltalán rajthoz áll. Aztán meglepődött. Az eredmény önbizalmat ad neki arra; az idén középtávon indul, és célja az éremszerzés és a váltócsapatba kerülés (tagja volt a tavaly aranyérmes finn váltónak). A finnek ugyanis csak a középtáv után állítják össze a váltócsapatot.

Az ausztrál csapat első fecskéi, két nő, Jasmine Neve és Shannon Jones, és egy edző , Rob Lewis Miskolcra érkeztek. Lillafüreden laknak, Miskolcon néznek várost és edzenek arra.

Simone Niggli-Luder a svájci csapattal a múlt héten a helyszínen gyűjtötte az utolsó tapasztalatokat arra. Arról számol be, hogy a láthatóság csökkent az erdőben a Postás kupa óta, a csalán pedig nőtt. (A 4. bulletin szerint a vb-terepeken alig van csalán és szeder.) A fehér erdők mindazonáltal "turbógyorsak", mondja Simone; különösen a hosszútávot várja, aminek a terepe várakozásai szerint csodálatos lesz. Dicséri továbbá a miskolci Uni-Hotelt, ahol megszállt és megszállni fog, nemkülönben az ízletes étkeket, melyek erőt adtak és fognak adni neki arra.
Hogy mekkora sztár Svájcban Simone, azt jól mutatják az itt elérhető tv-műsor-részletek (három rész a lista vége felé), melyekben családi életéről, kislányáról és idei céljairól is vall. Azt mondja, új számára a helyzet, hogy nem első számú esélyes, de ezt is élvezi, és szeretne érmet avagy érmeket szerezni. Beindult filmszínészi karrierje is, a fent belinkelt klipek közül a középsőben mint statiszta látható egy svájci tévéfilm felvételén (elsőre nem kellett nagyon kifordulnia magából a hiteles karakterformáláshoz: futót játszik, aki elfut a főszereplők mellett). A harmadik részben a végzett biológus Simonét próba elé állítja a műsorvezető: növényeket kell felismernie. Az első kettővel nagyjából boldogul, de harmadikra nem tud mit mondani (a 6. perc körül tűnik fel a klipben). Pedig a harmadik a vb-re tekintettel olyan növény, ami Magyarországon is honos. Aki felismeri, jelentkezzen! Nyomjuk le Simonét!

A vb negyedik bulletinjét olvasva meglepett, mennyi szabályt kell betartani és mennyi mindent kell magán viselni egy versenyzőnek. A középtáv döntőn például időben oda kell érnie a parkolóba, meg kell találnia, honnan indul a rajtba menő busz, a neki jókor induló buszra kell felszállnia, nem szabad magánál felejtenie a mobilját, nem szabad otthon felejtenie a rajtszámát, dugókáját, bokachipjét; időben fel kell vennie a GPS-jeladót, figyelnie kell az órát, mikor kell belépnie az előrajtba (sokkal előbb, mint egy "normál" versenyen), el kell vennie a pontmegnevezést, figyelnie kell, nehogy túl korán vagy túl későn lépjen ki az elektronikus rajtkapun, és el ne ejtse a térképét, amikor fölveszi, és egyáltalán, le ne égjen az esetleg jelenlévő kamera előtt; aztán már tájékozódhat és rohanhat is, csak az erdőben nem szabad zavartatnia magát az egy-két tévéstábtól, meg az átfutóponton a remélhető hangorkántól, az edzőtől érkező információktól meg a szalagozástól (Dániában volt, aki ellenkező irányban teljesítette az átfutószakasz szalagozását). A célbaérkezés után pedig kiolvasás először-másodszor, térképleadás, útvonalberajzolás, GPS-leadás, aztán esetleg doppingvizsgálat... Az éltájfutók élete nem csak játék és mese, és az ilyen pszichés pluszterhek viselésében számíthat igazán a vb-tapasztalat. Reméljük, csapatunk ezekkel is sikeresen birkózik meg.

Euromeeting Svájcban

A svájci hatnapossal átfedésben került sor idén az Euromeetingre, a B-válogatottak találkozójára (ami tavaly Miskolcon volt). A hét eleji svájci özönvíz miatt itt is vészmegoldásra kényszerültek a rendezők: mivel a hosszútáv tervezett terepe -- ahol a hatnapos 4. napja lett volna -- nem volt elérhető, a középtáv terepén rendeztek két versenyt (a hatnapos résztvevőinek is, akiknek az utolsó napon maguknak kellett berajzolniuk a rajtban a pályákat, amiket az éjszaka folyamán terveztek nekik). A technikás terepen az nyert, aki a legkevesebbet hibázott, a középtávú középtávon a nőknél általános meglepetésre a francia Charlotte Bouchet, aki utolérte a második svájci Rahel Friederichet; a férfiaknál a finn Johan Bäckman, aki saját bevallása szerint érezte, hogy jól fog menni neki (mindazonáltal a hatnapos elitjének győztese, a helyi erő Benno Schuler ugyanezen a pályán három perccel jobbat jött).

A férfi középtáv pályája Henrik Löfås útvonalával

A másnapi hosszútávú középtávon két finn arany született, a nőknél Heini Wennman győzött (ismét Rahel Friederich előtt), a férfiaknál Antti Nurmonen verte több mint négy perccel a holtversenyben második két svédet, William Lindet és Marcus Millegårdot.

Az Euromeeting váltóval zárult, ahol a svájciak taroltak: a nők három és fél percet adtak a cseheknek, további felet a svédeknek, míg a férfiaknál az első két helyre a svájci egyes és kettes csapat jött be, a harmadikon a finnek végeztek. Az egyes csapat első futója a nagy Daniel Hubmann öccse, a nem is olyan kis Martin Hubmann volt.

Férfi váltópálya

A norvégoknak egyetlen középtávú bronzzal kellett beérniük, ezt csalódást keltő eredményként értékelik. A negyedik és tizedik helyek között azért elég sok norvég névvel találkozhatunk.

Tájkerékpár-vb: csapatunk döntőbe jutott

Nem csak a gyalogos tájfutók röffennek össze egy vb erejéig mostanában, a kerekesek is hasonlóképp tesznek. Ma Izraelben a hosszútáv selejtezőivel már meg is kezdődött a tájkerékpár-vb, ahol kicsi, de erős kétfős versenyzői kontingens, Füzy Anna és Marosffy Dániel, és még kisebb létszámú, de annál avatottabb szakvezetés, Tálas Sándor képviseli Magyarországot. Egyelőre hibátlanul, mivel Anna selejtezőcsoportjában negyedikként, Dani huszadikként továbbjutott a szombati döntőbe. De addig sem fognak unatkozni, holnap ugyanis középtáv, pénteken sprint vár rájuk (a csütörtöki váltóban valószínűleg nem indulnak). Van kinek drukkolni vasárnapig is, hajrá guruló magyarok!

Az egyik férfipálya
(forrás: Dan Chissick blogja)

A vb programja eredményekkel
Dan Chissick fotói

Kémünk jelenti a tájfutódivat sasfészkéből

Divatkémünk a női válogatott vb-felkészülésének fénypontján készítette exkluzív felvételét. Fel kell hívnunk a figyelmet: a kép által sejtetett szett nem a bankett-ruha végleges változata! Azt továbbra is sűrű homály fedi. Folytatódhat tehát a találgatás -- miben tündökölnek majd hölgyeink a sikereket ünnepelvén?

A hölgyek minden bizonnyal a nyárias könnyedség mellett teszik le voksukat

Szintén tudomásunkra jutott, hogy a férficsapat még nem tudott dűlőre jutni a bankett-öltözék égető kérdésében. Szakértő tudósítónk az alábbi klasszikus összeállítást is megfontolásra javasolja:

A fényes bordó melegítő és a már 85-ben is hódító Trimtex minden alkalomra kitűnő választás

Kémünk továbbá üzeni, hogy a 85-ös vb-n negyedik helyezett férfiváltó (Benedek, Kelemen, Kiss, Lantos) legalább az övékéhez hasonló sikereket kíván az idei magyar csapatnak.

Sandra Zürcher, a gyakorlatias

A svájciasan hangzó neve ellenére amerikai válogatott, viszont Svájcban élő Sandra Zürcher (mellesleg a hosszútávon kétszeres vb-ezüstérmes Marc Lauenstein barátnője) a 2012-es svájci vb-n szeretne az első húszba kerülni. Edzőtáborai finanszírozását nemes egyszerűséggel rajongóinak adományaiból kívánja megoldani, abban a formában, hogy rajongói klubot alapított, melyhez 40 dollár vagy 40 svájci frank befizetésével lehet csatlakozni; elkötelezettebb hívek számára a felső határ természetesen a csillagos ég. A klubtagok negyedévente hírlevelet kapnak Sandra előmeneteléről, valamint képeslapot az azévi vb-ről. Nem tudom, eldugítja-e majd a miskolci főpostát Sandra a képeslapjaival; mindenesetre érdekesen amerikaias megoldás.

Sandra Zürcher: --Rajongjatok!

Blogján egyébként beszámol a svájci hatnaposról (a második nap az esőben rekedtek között volt, meg is fázott), és azt írja, a második napon az elitek OCAD GPS-jeladókkal futottak, amit a karon kell viselni, és a célban megkapták a kinyomtatott útvonalukat. Úgy tűnik, élesedik a harc a GPS-es követés piacán: az "ősi" TracTrac mellett megjelent a finn GPSSeuranta és most az OCAD is -- és ne feledjük a vb-n debütáló magyar fejlesztést, aminek pénteken volt a nyilvános tesztje.

Svájci hatnapos, 2. napi női elit pálya Sandra Zürcher útvonalával
(forrás: Sandra Zürcher blogja)

Katasztrófák a svájci hatnaposon

A két évvel ezelőtti svájci hatnaposról mint életük legnagyobb tájfutóélményéről számolnak be azok a szerencsések, akik ott lehettek. Szikrázó napsütés, autómentes környezet, tájfutás a gleccser tövében... az ember nyála elcsöppen, ha elképzeli. Az idei hatnapos a másik végletet képviseli.

Mint az Ultimate Orienteering beszámol róla, már az első napi eső is sokakat elszomorított, még jobban a második napi azokat, akiket a versenyközpont és a cél között a versenyzőket szállító katonai teherautók a célban felejtettek, és kb. két órát fagyoskodtak a zuhéban. Ezen a napon egyébként a férfi elit eredményét törölni kellett, mert valaki arrébb tett egy pontot. Este pedig a jéghideg eső sok kempingezőt a sátrakból a tornaterembe kényszerített.

Az esőtől megáradtak a patakok, emiatt a harmadik nap egyik rajtjából induló kategóriákat (a legkisebbeket és a legidősebbeket) nem indították el. Ezen a harmadik napon egyébként a távolabbi rajt 5 km-re volt, 770 m szinttel -- becsült menetidő 110 perc. Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy egy 59 éves versenyző a pályán szívrohamban meghalt.

A negyedik nappal csak annyi történt, hogy ráomlott a hegy a célba vezető útra, így a hatodik napi terepen és pályákon rendezték ezt a napot. Remélik, hogy a hatodik napra felszabadul az út, és akkor sor kerülhet a negyedikre.

Péntekig jó időt ígérnek, így az Euromeeting, aminek a második egyéni versenye azonos lesz a hatodik nappal, talán nem marad el.

Áldhatja az eszét, aki nem az idén látogatott el ennek a veszélyes, kiszámíthatatlan országnak a kitudja-hol-lesz-a-mai-nap típusú versenyére.

Magyarok

Régen, amikor még alapos elemzések jelentek meg a világversenyek után a boldog emlékű Tájfutásban, mindig a személyes értékelést vártam a legjobban; azt a részt, ahol a szövetségi kapitány személy szerint mindenki teljesítményéről mond néhány mondatot. Nagy felelősség ilyen mondatokat mondani (pláne "esemény előtt"), és keveseket ismerek közelebbről a vb-csapatból, de mivel, mint mindannyiunkat, engem is a magyarok várható eredményei érdekelnek a legjobban, nem akarom kikerülni a velük kapcsolatos latolgatást. Annyit könnyítek a helyzetemen, hogy nem személyenként mérlegelem az esélyeket, hanem számonként.

Női sprint

Őry Eszter, Simon Ágnes, Gyurkó Fanni
(fotók: worldofo.com)

Itt a fiatal Őry Eszter (első vébéje) és a rutinos Simon Ági lelki teher nélkül adhat ki mindent magából. Nincs vesztenivalójuk, csak pozitív meglepetést okozhatnak. Gyurkó Fannit, aki blogja tanúsága szerint elképesztő elszántsággal készül, döntőbe várom, és ha ott nagyobb hiba nélkül versenyez, biztosan megjavítja eddigi legjobb sprint-helyezését (36. volt 2007-ben).


Férfi sprint

Lenkei Zsolt, Szabó András, Zsebeházy István
(fotók: worldofo.com)

Lenkei Zsolt, Szabó András és Zsebeházy István is döntőbe fog jutni. Lenkei Zsolti fiatal kora ellenére (elsőéves felnőtt!) rutinos nemzetközi elitversenyző, junior-vb-sprint 5. hellyel, és nemrég az O-Ringenen is kiválóan sikerült neki a rövidtávú futam. Nem tartom kizártnak, hogy az első 20-ban végez. Ifjú harcostársának, Szabó Bandynak első felnőtt vb-je az idei, a döntőbe jutás és az ott minél jobb szereplés elvárásán kívül nem raknék több terhet a vállára. Szerintem a döntőben nagy csatát fog vívni Zsebe Istivel, aki önironikus humorú blogjával immár mindannyiunk szívébe belopta magát, és harmadik vb-jén, a rajtkarantént nem lekésve, nem öt számmal nagyobb cipőben élete legjobb eredményét éri el (tavaly 35. volt).


Női középtáv

Kelemen Bernadett, Makrai Éva, Szerencsi Ildikó
(fotók: worldofo.com)

Mindhárom lány (Kelemen Bernadett, Makrai Éva, Szerencsi Ildikó) döntőbe jut. Kelemen Detti az utóbbi két év vébéin nagyszerűen teljesített, tavalyi hosszútáv 13. helye fantasztikus. Idén középtávon ezt valószínűleg nem ismétli meg, de 30-ba kerülése szerintem reális (2005-ben Japánban 31. volt ebben a számban). Szerencsi Ildi dél-alföldiként a legendás Rostás Irén nyomdokain jár, nem is kívánhatok neki mást, mint hogy ismételje meg az ő legutóbbi magyar vb-n elért 9. helyét. De ha 29. lesz, azt is nagyon megtapsolom (középtávon a 2007-es 43. hely eddig a legjobbja). Makrai Évi pedig egyszerűen Makrai Évi, mint blogjából mindenki látja, Szerencsi Ildivel együtt nagyon céltudatosan, nagyon fegyelmezetten készül a hetedik világbajnokságára, és minden tapasztalata és képessége megvan ahhoz, hogy most középtávon rohanjon akkorát, mint 2006-ban sprintben (akkor 17. volt).


Férfi középtáv

Szabó András, Domonyik Gábor, Kovács Ádám
(fotók: worldofo.com és tajfotos.hu)

Hivatalos közlemény híján csak következtetek arra, hogy mivel Gösswein Csaba csak váltóban indul, a tartalékként jelölt Szabó Bandy kap középtávon is lehetőséget. Márpedig ha megkapja, él is vele; de azt mondom, beugróként a döntőbe jutás is fegyvertény lenne a blogomat támogató hozzászólásra érdemesítő, ezért nagybetűkre érdemes Fiatal Ásztól.
A nagy eseményen belül külön eseményszámba megy Domonyik Gábor indulása. A honi tájfutást majd egy évtizeden át domináló Doma hazai terepén, a Bükk-fennsíkon tér vissza a válogatottba (aki nem tudná: három junior világbajnoki cím, EB-sprint 7. hely, vb-hosszútáv 18. hely, összetett világkupa 9. hely, idei hosszútávú bajnoki cím és megannyi más után). Még mindig ő az a versenyzőnk, aki az idei csapatból a legtöbb időt töltötte a nemzetközi élvonalban, így nem lesz újdonság számára, hogy az első huszonötbe kerül középtávon. Meg fogjuk azért tapsolni rendesen.
A királyok királyának, Kovács Ádámnak (2007: hosszútáv 20.) nem lesz könnyű dolga, ha még Dománál is jobbat akar jönni, de megbirkózik a feladattal. Világversenyeken eddig nem a középtáv volt a legerősebb száma, felnőtt vb-n középtávon még nem is indult, de a Bükkben, hazai terepen robbantani fog. Top 20 és ováció várja.


Női váltó

Gyurkó Fanni, Makrai Éva, Szerencsi Ildikó

(fotók: worldofo.com)

Céltudatos felkészülés és rendkívüli elszántság jellemzi lányainkat, Gyurkó Fannit, Makrai Évát és Szerencsi Ildikót. A tavalyi 10. helyhez képest csak a letteket, az ausztrálokat (Hanny Allstonnal azért nehéz lesz elbánni) és a kínaiakat (jönnek a kínaiak!) kell megelőzniük, plusz meglepetésként a betliző cseheket, és máris megvan a világraszóló 6. hely! A versenyt végigőrjöngő tömeg extázisban tombol, többen elájulnak örömükben. Pedig csak reális eredmény született.


Férfi váltó

Gösswein Csaba, Lenkei Zsolt, Kovács Ádám
(fotók: worldofo.com)

Gösswein Csaba tudja, hogy még a tavalyinál is jobbat jön, és az élbolyban fog érkezni. Lenkei Zsoltnak ott lesz a lábában az előző napi sprint sebessége. Kovács Ádám kipihente középtávon szerzett szenzációs helyezését, és ismét szétszedi az erdőt és a világbajnoki mezőnyt. A vége legrosszabb esetben 6. hely, de a legjobb eset válik valóra. Fiatal sportolók a levegőben.


Női hosszútáv

Gyurkó Fanni, Kelemen Bernadett, Szerencsi Ildikó
(fotók: worldofo.com)

Gyurkó Fanni két éve 25., tavaly 23. volt, most kitűnő váltófutásától feldobva érvényesíti fizikai képességeit, és betör az első húszba. Kelemen Detti tavalyelőtt 29., tavaly 13. -- a számtani sor szerint a mínusz 3. hely következne, de ha reálisan nézzük, a tavalyi eredmény megismétlése vagy nála is egy top 20-as helyezés nagyon-nagyon megörvendeztetné a lányokért dobogó szívünket. Szerencsi Ildi 2004-ben és 2006-ban próbálkozott vb-n a hosszútávval, akkor nem sikerült döntőbe jutnia. Most biztosan bejut. A jó váltószereplés őt is fel fogja dobni, és versenyben lesz Fannival és Dettivel a legjobb magyar címéért.


Férfi hosszútáv

Kovács Ádám, Lenkei Zsolt, Dénes Zoltán
(fotók: worldofo.com)

Kovács Ádám, a kerek számok specialistája (2007: 20., 2008: 30.). A szakértő szavazók 50%-a szerint idén 15-ben lesz. Legyen 10., és ünnepeljünk. Nem tudom, van-e olyan menő a nemzetközi elitben, akit még egyszer se vert meg. Idén a Spring Cupon Merzet és Hubmannt is. Elég, ha hozza, amit tud, és mindenki boldog lesz.
Lenkei Zsolt. Felnőtt vb-n először fut hosszútávot. Mivel ekkorra már a váltóban olyan kiválóan teljesített, részemről kalapot emelek, ha 30-ba kerül. Aztán évente csak 3 helyet előrelépve 10 év múlva akármi is lehet.
Dénes Zoltán. Utoljára hagytam Dénes Zolit, mert elfogult vagyok vele, mint kiskunsági földije, klubtársa, néha helyesbítőtársa, rendezőtársa és ki tudja még, mije. Nagyon örülök, hogy sikerült bekerülnie a vb-csapatba. A hosszútáv döntőjén egy nagy versenyzői pályafutás zárul le, Zoli legjobb egyéni vb-eredményét fogja elérni (2006-ban 41. volt hosszútávon). A jövendő válogatott eredményeinek alapját, a jó térképet és jó pályákat adó helyesbítői és rendezői pályafutás azonban folytatódik.


Ne feledkezzünk meg a tartalékokról, Domján Zsuzsannáról, Hrenkó Ivettről, Kerényi Mátéról és Vonyó Péterről, meg a nem-tartalék, de majdnem bekerült Józsa Gáborról sem. Minőségi cserék, és a többiekkel meg a vezetőséggel és minden közreműködővel együtt nagyon sokat tettek azért, hogy sikeres legyen a csapat.


Összegzés

Szurkolói elégedettségi küszöbnek azt javaslom, hogy a magyar válogatott érje el az utóbbi évek történetének legjobb döntőbe jutási arányát. Bár a hangoztatott cél az egyszámjegyű helyezések elérése, szerintem aki az egyéni számokban húszba kerül, az világraszólót teljesít. Váltóban, ha minden összejön, tényleg reális esély van tízen belüli helyekre. A mindenbe a hazai szurkolók nagyon erősen beletartoznak. Legyünk ott és ordítsuk a csúcsra a mieinket!