Thierry Gueorgiou (?)

Molnár Peti mtfsz.hu-n olvasható kitűnő esélylatolgatása megspórolja nekem a fáradságot, hogy sorravegyem a középtáv-menőket. Csak pár apróbb megjegyzést fűznék az ő listájához: én Jenny Lönnkvist helyett Helena Janssont emeltem volna ki mint bármire esélyest, a férfiaknál pedig Hubmann mellett Matthias Merzet is mindenképp dobogóra veszélyesnek tartom, ahogy a norvég Anders Nordberget is. De foglalkozzunk inkább a kérdések kérdésével: Gueorgiou vagy nem Gueorgiou?

A nagy Tero az idei Nord-bajnokság óta hallgat. A verseny előtt a honlapján elmondta, milyen remekül sikerült a felkészülése, mennyire formában érzi magát -- aztán kikapott Peter Öbergtől 25 másodperccel. A riporternek kínjában azt nyilatkozta, hogy ő "a fontosabb versenyekre koncentrál". Ezek szerint a világkupa második, norvég fordulója se volt neki olyan fontos, mert ott meg csak ötödik lett középtávon, a hosszút pedig feladta. (A tét nélküli váltón azért repesztett egy bombaidőt.) A helyzet az, hogy nagy nemzetközi versenyt utoljára tavaly nyáron, a vb középtávján nyert (a vb utáni O-Ringen középtávját is kinézte magának, de Hubmann megtréfálta 3 másodperccel). Nagy tehát a nyomás.

Lobog-e Bánkúton a francia trikolór?

Persze ha valaki, ő tudja, hogyan kell felkészülni egy középtávra. Biztosak lehetünk benne, hogy heteket edzett a Bükk-fennsíkhoz hasonló terepeken, pályák tucatjait tűzte ki a régi térképen, tájékozódási stratégiákat dolgozott ki minden lehetséges és lehetetlen helyzetre (egyik mániája, hogy a legtöbb terepen vannak olyan tereptárgyak, amik épp kellő sűrűségben helyezkednek el és kellően távolról láthatóak ahhoz, hogy azokra lehessen alapozni a tájékozódást -- pl. egy ligetes terepen a jellegfák, homokbuckás terepen a nagyobb buckák stb.; a Bükkben mondjuk a töbrök, bár azok messziről nem mindig látszanak jól). És ezerszer elképzelte, hogyan fog lezajlani a verseny és hogyan fog az ő győzelmével végződni. Első világraszóló győzelméről, a 2003-as svájci vb középtávjáról azt írta, nem nagyon hatódott meg a befutón, mert képzeletben már olyan sokszor lejátszotta magában a diadalmas célbaérkezést, hogy nem volt neki újdonság. Apropó diadalmas célbaérkezés: a bejegyzés végéről elérhető a tavalyi, sajnos elég rossz minőségben.

Szóval óriási lesz a feszültség, mert Gueorgiou-nak ez a legfontosabb az életben, ez az életműve, hogy sorozatban nyeri a középtávú világbajnoki címeket. Ha mindenhol máshol megverik is, itt ő akar a király lenni. Épp elég volt neki feldolgozni, hogy 2006-ban, Dániában megszakadt a sorozat (csak negyedik lett, ráadásul a győztes Holger Hott már ünnepelve kocogott szembe a befutón, amikor ő beérkezett). Legalább a francia vb-ig, 2011-ig most már csak aranyat akar. Persze attól élvezet a verseny, hogy mások is.

Csemegeként idézzük fel a mester egy jellemző tájékozódási bravúrját a 2007-es norvégiai világkupáról.

Tekintsük a fenti pálya 6-7 átmenetét. Nem túl bonyolult, a sárgák között át a patakon, és ott lesz a 7-es, szikla egy kis völgyben. Tero azonban még ezen is egyszerűsített: ha megfigyeljük, a terepen áthúzódó távvezeték egyik magaslaton lévő, tehát messziről látható oszlopa pontosan az átmenet irányába esik. Hát ő megfigyelte, és így térképnézés nélkül rohanhatott az oszlop felé, legalábbis a patakig. Ilyeneket észrevenni, ehhez kell az évtizedes gyakorlás, amit tévesen zsenialitásnak szokás nevezni.

A magam részéről alig várom, hogy akcióban láthassam a trónjáért küzdő királyt.

A 2008-as befutó (a jobb oldalon írd be a kódot, nyomj a "download"-ra, aztán várj 45 másodpercet, akkor a jobb oldalon lent megjelenik a "Regular download" felirat, arra nyomva letölthető)