A két évvel ezelőtti svájci hatnaposról mint életük legnagyobb tájfutóélményéről számolnak be azok a szerencsések, akik ott lehettek. Szikrázó napsütés, autómentes környezet, tájfutás a gleccser tövében... az ember nyála elcsöppen, ha elképzeli. Az idei hatnapos a másik végletet képviseli.
Mint az Ultimate Orienteering beszámol róla, már az első napi eső is sokakat elszomorított, még jobban a második napi azokat, akiket a versenyközpont és a cél között a versenyzőket szállító katonai teherautók a célban felejtettek, és kb. két órát fagyoskodtak a zuhéban. Ezen a napon egyébként a férfi elit eredményét törölni kellett, mert valaki arrébb tett egy pontot. Este pedig a jéghideg eső sok kempingezőt a sátrakból a tornaterembe kényszerített.
Az esőtől megáradtak a patakok, emiatt a harmadik nap egyik rajtjából induló kategóriákat (a legkisebbeket és a legidősebbeket) nem indították el. Ezen a harmadik napon egyébként a távolabbi rajt 5 km-re volt, 770 m szinttel -- becsült menetidő 110 perc. Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy egy 59 éves versenyző a pályán szívrohamban meghalt.
A negyedik nappal csak annyi történt, hogy ráomlott a hegy a célba vezető útra, így a hatodik napi terepen és pályákon rendezték ezt a napot. Remélik, hogy a hatodik napra felszabadul az út, és akkor sor kerülhet a negyedikre.
Péntekig jó időt ígérnek, így az Euromeeting, aminek a második egyéni versenye azonos lesz a hatodik nappal, talán nem marad el.
Áldhatja az eszét, aki nem az idén látogatott el ennek a veszélyes, kiszámíthatatlan országnak a kitudja-hol-lesz-a-mai-nap típusú versenyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése