Sihuhu

Ritkán láttunk olyat a vébén, hogy a győztes magányosan fusson be. A középtávon nevezetes a Ionut Zinca-Thierry Gueorgiou páros és a Dana Brožková-Radka Brožková-Helena Jansson trió együttműködése, a hosszútávon pedig az Olaszország első világbajnoki érmét szerző ex-orosz Mamlejev maratoni ragadása együttfutása Hubmannal.

Legnagyobb szerencsénkre vannak az okos tájfutók között még okosabbak, akik veszik a fáradságot, hogy a részidőkből sokatmondó statisztikákat készítsenek. Egyikük Martin Lerjen, akinek köszönhetően nagyon érdekes együttfutási táblázatokon csámcsoghatunk a női középtáv, a férfi középtáv, a női hosszútáv és a férfi hosszútáv részidői alapján.

A részletek angolul a táblázatok előtt olvashatók, a lényeg: a sötéttel zöldített sorszámú pontokon együtt volt valakivel az illető (hogy kivel, az az egeret a sorszám fölé víve kiderül), a világossal zöldített sorszámú pontokra valószínűleg az egész átmenetben együtt voltak. A statisztika oszlopai közül legérdekesebb a három utolsó, az I, a J és a K. Az I azt mutatja, mennyi időt nyerhetett az illető az együttfutásnak köszönhetően (negatív szám esetén időt veszített a bolyozás miatt!), a J a bolyozás nélküli valószínű célidejét, a K pedig azt, hanyadik lett volna bolyozás nélkül. (A modell azt tekinti együttfutásnak, amikor egy pontot 15 másodpercen belül fognak ketten vagy többen.)

Egy-két érdekesség: középtávon François Gonon Doma nélkül egy hellyel hátrébb végzett volna. Kovács Ádám (legalábbis a pontokon) senkivel sem találkozott, és ha mindenki más is ennyire önállóan tájékozódott volna, négy hellyel előrébb végzett volna. Ionut Zincának 211 másodpercet és 20 helyet(!) jelentett, hogy a 7-estől TG-vel ment (tegyük hozzá, volt, hogy ő ment elöl). A nőknél az aranyérmes Dana Brožkovának inkább hátrányára szolgált, hogy együtt haladt Helenával és Radkával. Úgy tűnik, a nőknél az első 9 helyezett vagy egyedül ment, vagy nem vált hasznára a bolyozás. Kelemen Dettinek 5 helyet jelentett, hogy el tudott menni a lett Aija Skrastinával, Makrai Évinek csak kettőt, hogy többekkel találkozott a pálya második felében.

Hosszútávon a férfiaknál Mamlejev 9 helyezést profitált Hubmannból, Graham Gristwood 7-et Gueorgiou-ból. (Emil Wingstedt esetében az óriási negatív szám nem releváns, mert olyan sokat volt együtt Ruslan Glibovval, hogy "magányos" sebességét nem lehet reálisan megállapítani.) Mats Haldin első indulóként, végig egyedül futva lett negyedik, le a kalappal. Kovács Ádámnak 70 másodperc haszna származott Gononból -- aki sajnos diszkózott, pedig nagyszerű középtávú és váltófutásai után megérdemelt volna még egy jó eredményt. Lenkei Zsolti relatíve keveset volt együtt Dmitrij Cvetkovval, ám ebből is közel egy percet profitált -- de az orosz is felet. A nőknél Simonénak inkább hátrányára szolgált, hogy együtt ment Kauppival, utóbbinak inkább előnyére. Ugyanez megfigyelhető Brožková és Hausken esetében. Marianne Andersen itt is, mint a középtávon, teljesen egyedül érte el az ezüstöt. A spanyol Esther Gilnek tízpercnyi javulást jelentett, hogy végigjött az ausztrállal. Gyurkó Fanninak hét és felet, hogy velük, illetve Helena Janssonnal tudott haladni. Szerencsi Ildi sokat küzdött egyedül, és bolyok nélkül is 27. lett volna; Kelemen Detti is magányosan harcolt az utolsó körig, és ha mindenki egyedül megy végig, öt hellyel előrébb végezhetett volna.

Mindez persze becslés, de a tendenciákat jól jelzi. Ugyanakkor nem hiszem, hogy el kéne ítélni azokat, akik egy világbajnokságon elfutnak az őket utolérőkkel; ők csak élnek a lehetőséggel. Ha azt akarjuk, hogy ne legyenek olyan, egyeseket óvásra ingerlő esetek, mint pl. Mamlejevé, a szabályokat kell megváltoztatni. Vagy úgy, hogy csökkenjen az együttműködés lehetősége (nagyobb rajtidőköz), vagy úgy, hogy olyan versenyformát vezetünk be, ahol teljesen legális az együttfutás (tömegrajt vagy vadászrajt).