Katri Lindeqvist (volt Kerkola) nagyon örül, hogy szombaton megnyerte élete első Huippuliiga (ez a finn kiemelt versenysorozat)-versenyét, egy erdei sprintet. Keményen edzett egész héten, és abban sem volt biztos, hogy egyáltalán rajthoz áll. Aztán meglepődött. Az eredmény önbizalmat ad neki arra; az idén középtávon indul, és célja az éremszerzés és a váltócsapatba kerülés (tagja volt a tavaly aranyérmes finn váltónak). A finnek ugyanis csak a középtáv után állítják össze a váltócsapatot.
Az ausztrál csapat első fecskéi, két nő, Jasmine Neve és Shannon Jones, és egy edző , Rob Lewis Miskolcra érkeztek. Lillafüreden laknak, Miskolcon néznek várost és edzenek arra.
Simone Niggli-Luder a svájci csapattal a múlt héten a helyszínen gyűjtötte az utolsó tapasztalatokat arra. Arról számol be, hogy a láthatóság csökkent az erdőben a Postás kupa óta, a csalán pedig nőtt. (A 4. bulletin szerint a vb-terepeken alig van csalán és szeder.) A fehér erdők mindazonáltal "turbógyorsak", mondja Simone; különösen a hosszútávot várja, aminek a terepe várakozásai szerint csodálatos lesz. Dicséri továbbá a miskolci Uni-Hotelt, ahol megszállt és megszállni fog, nemkülönben az ízletes étkeket, melyek erőt adtak és fognak adni neki arra.
Hogy mekkora sztár Svájcban Simone, azt jól mutatják az itt elérhető tv-műsor-részletek (három rész a lista vége felé), melyekben családi életéről, kislányáról és idei céljairól is vall. Azt mondja, új számára a helyzet, hogy nem első számú esélyes, de ezt is élvezi, és szeretne érmet avagy érmeket szerezni. Beindult filmszínészi karrierje is, a fent belinkelt klipek közül a középsőben mint statiszta látható egy svájci tévéfilm felvételén (elsőre nem kellett nagyon kifordulnia magából a hiteles karakterformáláshoz: futót játszik, aki elfut a főszereplők mellett). A harmadik részben a végzett biológus Simonét próba elé állítja a műsorvezető: növényeket kell felismernie. Az első kettővel nagyjából boldogul, de harmadikra nem tud mit mondani (a 6. perc körül tűnik fel a klipben). Pedig a harmadik a vb-re tekintettel olyan növény, ami Magyarországon is honos. Aki felismeri, jelentkezzen! Nyomjuk le Simonét!
A vb negyedik bulletinjét olvasva meglepett, mennyi szabályt kell betartani és mennyi mindent kell magán viselni egy versenyzőnek. A középtáv döntőn például időben oda kell érnie a parkolóba, meg kell találnia, honnan indul a rajtba menő busz, a neki jókor induló buszra kell felszállnia, nem szabad magánál felejtenie a mobilját, nem szabad otthon felejtenie a rajtszámát, dugókáját, bokachipjét; időben fel kell vennie a GPS-jeladót, figyelnie kell az órát, mikor kell belépnie az előrajtba (sokkal előbb, mint egy "normál" versenyen), el kell vennie a pontmegnevezést, figyelnie kell, nehogy túl korán vagy túl későn lépjen ki az elektronikus rajtkapun, és el ne ejtse a térképét, amikor fölveszi, és egyáltalán, le ne égjen az esetleg jelenlévő kamera előtt; aztán már tájékozódhat és rohanhat is, csak az erdőben nem szabad zavartatnia magát az egy-két tévéstábtól, meg az átfutóponton a remélhető hangorkántól, az edzőtől érkező információktól meg a szalagozástól (Dániában volt, aki ellenkező irányban teljesítette az átfutószakasz szalagozását). A célbaérkezés után pedig kiolvasás először-másodszor, térképleadás, útvonalberajzolás, GPS-leadás, aztán esetleg doppingvizsgálat... Az éltájfutók élete nem csak játék és mese, és az ilyen pszichés pluszterhek viselésében számíthat igazán a vb-tapasztalat. Reméljük, csapatunk ezekkel is sikeresen birkózik meg.
Az ausztrál csapat első fecskéi, két nő, Jasmine Neve és Shannon Jones, és egy edző , Rob Lewis Miskolcra érkeztek. Lillafüreden laknak, Miskolcon néznek várost és edzenek arra.
Simone Niggli-Luder a svájci csapattal a múlt héten a helyszínen gyűjtötte az utolsó tapasztalatokat arra. Arról számol be, hogy a láthatóság csökkent az erdőben a Postás kupa óta, a csalán pedig nőtt. (A 4. bulletin szerint a vb-terepeken alig van csalán és szeder.) A fehér erdők mindazonáltal "turbógyorsak", mondja Simone; különösen a hosszútávot várja, aminek a terepe várakozásai szerint csodálatos lesz. Dicséri továbbá a miskolci Uni-Hotelt, ahol megszállt és megszállni fog, nemkülönben az ízletes étkeket, melyek erőt adtak és fognak adni neki arra.
Hogy mekkora sztár Svájcban Simone, azt jól mutatják az itt elérhető tv-műsor-részletek (három rész a lista vége felé), melyekben családi életéről, kislányáról és idei céljairól is vall. Azt mondja, új számára a helyzet, hogy nem első számú esélyes, de ezt is élvezi, és szeretne érmet avagy érmeket szerezni. Beindult filmszínészi karrierje is, a fent belinkelt klipek közül a középsőben mint statiszta látható egy svájci tévéfilm felvételén (elsőre nem kellett nagyon kifordulnia magából a hiteles karakterformáláshoz: futót játszik, aki elfut a főszereplők mellett). A harmadik részben a végzett biológus Simonét próba elé állítja a műsorvezető: növényeket kell felismernie. Az első kettővel nagyjából boldogul, de harmadikra nem tud mit mondani (a 6. perc körül tűnik fel a klipben). Pedig a harmadik a vb-re tekintettel olyan növény, ami Magyarországon is honos. Aki felismeri, jelentkezzen! Nyomjuk le Simonét!
A vb negyedik bulletinjét olvasva meglepett, mennyi szabályt kell betartani és mennyi mindent kell magán viselni egy versenyzőnek. A középtáv döntőn például időben oda kell érnie a parkolóba, meg kell találnia, honnan indul a rajtba menő busz, a neki jókor induló buszra kell felszállnia, nem szabad magánál felejtenie a mobilját, nem szabad otthon felejtenie a rajtszámát, dugókáját, bokachipjét; időben fel kell vennie a GPS-jeladót, figyelnie kell az órát, mikor kell belépnie az előrajtba (sokkal előbb, mint egy "normál" versenyen), el kell vennie a pontmegnevezést, figyelnie kell, nehogy túl korán vagy túl későn lépjen ki az elektronikus rajtkapun, és el ne ejtse a térképét, amikor fölveszi, és egyáltalán, le ne égjen az esetleg jelenlévő kamera előtt; aztán már tájékozódhat és rohanhat is, csak az erdőben nem szabad zavartatnia magát az egy-két tévéstábtól, meg az átfutóponton a remélhető hangorkántól, az edzőtől érkező információktól meg a szalagozástól (Dániában volt, aki ellenkező irányban teljesítette az átfutószakasz szalagozását). A célbaérkezés után pedig kiolvasás először-másodszor, térképleadás, útvonalberajzolás, GPS-leadás, aztán esetleg doppingvizsgálat... Az éltájfutók élete nem csak játék és mese, és az ilyen pszichés pluszterhek viselésében számíthat igazán a vb-tapasztalat. Reméljük, csapatunk ezekkel is sikeresen birkózik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése