Marianne Andersen a Ringerike 2-dagers nevű kétnapos norvég versenyen teszteli hegyi edzőtábora eredményességét. Az első napon középtáv volt műsoron, szokatlanul hosszú átmenetekkel. Mint Marianne írja, a terep inkább volt releváns a 2010-es (norvég) vb, mint a miskolci szempontjából; a versenyt mindenesetre fölényesen nyerte.
Anders Nordberg két héttel a vb előtt bevállalta a norvég hosszútávú bajnokságot, és elérte célját, ami nem volt más, mint a győzelem. Ő is nagy fölénnyel győzött, 12 perccel verte a második Håvard Lucassent. A nőknél Fey Zsuzsa 4. lett. Nordberg egyébként egyre inkább a vb lázában ég, mint honlapján nemrég írta, a dombokat megfutva már "a bükki hegyek leheletét" véli beszívni, s egy jól sikerült edzés után energiától kirobbanó "King-Kong-Nordbergnek" érzi magát. Várjuk a melldöngetést a győzelem után.
Christian Nielsen, a lávatájfutó
A dán Nielsennek izlandi kiruccanásához sikerült tájfutótérképeket szerezni Reykjavik-közeli terepekről a neves svéd térképhelyesbítőtől, Per-Ola Olssontól (aki a tajvani Világjátékok térképeit is készítette). Blogján egyebek mellett egy izlandi térkép is látható, mely egy régi lávamezőt ábrázol. Nielsen azt írja, az ezen tartott edzése volt a legnehezebb eddigi karrierje során.
Tájfutó-írók
Az orienteering.is arról számol be, hogy Thierry Gueorgiou könyvet ír. Az ötlet már 2004-es vb-győzelme után felmerült benne, és a középtáv királya a neves tájfutó szakíróval, Jan Skrickával együtt dolgozik rajta. Alapvetően szakmai önéletrajz lesz, sok elemzéssel és edzésmódszerrel. A dolog az ő lustasága miatt halad lassan -- vall őszintén a francia nagyágyú.
Simone Niggliről is született egy könyv, "Simone Niggli-Luder. Úton a világ legjobb tájfutónőjével" címmel, Beat Hugi tollából. Megrendelhető a tizennégyszeres világbajnok honlapjáról.
Mint a cikkből kiderül, nem járatlan az út, amin napjaink sztárjai járnak: az első (1962-es) Európa-bajnok, a norvég Magne Lystad már két évvel győzelme előtt, 1960-ban könyvet adott ki "Nagy lépések az erdőben" címmel, a világbajnok házaspár, Ingrid és Åge Hadler pedig 1970-ben jelentetett meg közös művet. Egy másik világbajnok, a finn Liisa Veijalainen 1980-ban adta közre munkáját, ami oroszra fordítva tett szert nagy népszerűségre Kelet-Európában. És, mint a cikkhez érkezett hozzászólás jelzi, az idei vb-re is nevezett orosz Tatjána Riabkina is írt már könyvet junior-vébé-győzelmeiről.
De jó is volna ezeket olvashatni!
Marianne Andersen blogja angolul is van, vagy eredetiben olvasod?
VálaszTörlésUse Google translate
VálaszTörlésCsak tiszta forrásból. :-) Svédül többé-kevésbé értek, és onnan nincs messze a norvég. De néha az említett Google Translate is segít.
VálaszTörlés